Oknyomozó

• Blog oldal
• Archívum
• 

Az ügyvédi munkadíjak

Az ügyvédi munkadíj mértékére nézve nincs kamarai ajánlás, nincs jogszabályi, etikai előírás, a bírói gyakorlat szerint például a megbízási díj feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadhatósága kizárt (EBH2002. 643.; BH2002. 321.). Összességében, a megbízási díj, mégis egyértelműen szabad megállapodás tárgya. E díj két eleme a munkadíj, valamint a költség (költségátalány), melyek pénzben, és akár külföldi pénznemben is kiköthetők. Munkadíj fejében nem tilos kikötni értékpapírt, értéktárgyat, részesedést, ingatlant sem, ám ezek pénzbeli értékét is célszerű kifejezni, mert a díj a közterhek számításának alapja, ideértve természetesen az áfát is. A díj mértékét az ügyvéd értékrendjén túl magának az ügynek értéke, nehézségi foka is törvényszerűen befolyásolja. Megtörténhet, beláthatatlan ideig tart, megjósolni sem lehet, hány tárgyalási forduló, mennyi munka szükséges a képviselet szakszerű, felelősségteljes ellátáshoz - ilyenkor értelemszerűen magasabb a díj. Az ügy lehet ennél jóval egyszerűbb is, egy kisebb szerződésmódosítás, egy tipikus adás-vételi kontraktus; ezekben az esetekben a jogi képviselő munkaideje, szellemi energiája is kevésbé van igénybe véve.

Jogerős döntést a bíróság hivatott hozni, és ez nem tetszhet mindenkinek. A vesztes fél az esetek nem elhanyagolható részében mindenkit hibáztat. Tipikus jelenség, hogy mindenekelőtt saját jogi képviselőjében keresi a kudarc okát. Az ügyvédi kamarákhoz természetesen lehet beadványokat intézni, vizsgálatot, fegyelmit eljárást kérni a jogi képviselő tevékenységével összefüggésben. Elsősorban akkor marasztalják el az ügyvédeket, ha például olyan szarvashibát követtek el, hogy határidőt mulasztanak, nem nyújtanak be időben egy-egy iratot, és ennek következtében születik kedvezőtlen határozat. Az ügyfélben még sikeres ügyvitel esetén is csalódást és bizalomvesztést okozhat, ha ügyvédje nem elérhető, nem tájékoztatja megfelelő időben és módon az ügy állásáról, tájékoztatása nem igazodik az ügy jogi és etikai realitásaihoz.

Elvileg - a feltűnő értékaránytalanság kizártsága okán - kizárt, hogy ügyvédi megbízási szerződés uzsorának minősüljön pusztán azon az alapon, hogy az ügyvéd a megbízási díj kikötésekor kihasználta a megbízó helyzetét (Ptk. 202.§). A bírói gyakorlat értelmében a megbízási díj lehet tisztességtelen, ha a megbízás létrejöttének körülményei, a megbízás jellege és a díj mértéke vagy számításának módja jó erkölcsbe ütközik, különösen, ha a megbízási díj közpénzből származik. Ekkor a megbízás egésze vagy a díjkikötés semmisnek minősülhet. Ügyvédi megbízási szerződés körében ilyen bírói döntés ugyan nem ismert, de jogász közvetítői típusú szerződéséről mondtak már ki semmisséget jó erkölcsbe ütközés miatt (Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/203/8.).

Sikerdíj csak az ügyvitel sikerétől függhet. Nem függetlenedhet a megbízási szerződéstől például úgy, hogy kizárólag a megbízó üzleti sikereitől, egyéb üzleti bevételeitől, a megbízással össze nem függő kötelezettség- illetve tartozás-mentesüléstől, avagy a megbízó tevékenységétől, annak kockázataitól függjön. A sikerdíj nem válhat a megbízó üzleti kockázatainak átvállalásává, mert ez méltatlan az ügyvédi hivatáshoz. A sikerdíj nem zárja ki a költségfelszámítást, de sikerdíj mellett is csak akkor lehet érvényesíteni költséget, ha abban a felek megállapodtak. A sikerdíjat fix összegben, százalékban vagy e kettő kombinációjával lehet kikötni. Százalékos sikerdíj esetében pontosan definiálni kell, mi a számítás alapja illetve. Lényeges, hogy a felek a sikerdíj esedékességét pontosan meghatározzák. Ha a részleges siker is sikernek minősül, meg kell határozni, hogy a fix összegű sikerdíj arányosan illeti-e meg az ügyvédet. A sikerdíj adójogi sorsa azonos a nem sikerdíj típusú munkadíjjal, azaz számla- és áfa-köteles adóalap.

A szindikált kölcsön

A trustee / Treuhänder harmadik személyek felé teljes jogú tulajdonosként (jogosultként) lép fel, azonban jogait valaki más (például: kiskorú örökös) javára gyakorolja, a trust megszűnésekor pedig köteles a tényleges jogosultra átruházni minden általa megszerzett jogot. Egy bonyolult, több hitelező részvételével zajló finanszírozásnál, a biztosítéki ügynök (security trustee) bevonásával egyszerűsödik a biztosítékok létrehozása, kezelése, és érvényesítése is. Így ahelyett, hogy valamennyi hitelező közvetlen biztosítéki jogosulttá válna, a biztosítéki ügynök szerződik a hitelfelvevővel. A biztosíték érvényesítésekor pedig a hitelezőkkel kötött biztosíték-megosztási megállapodásnak (security pooling agreement) megfelelően eljárva osztja fel az érvényesítésből származó bevételt. Így könnyen kezelhetővé válik a jogosultak körében bekövetkező változás (például: ha egy hitelező átruházza szindikátusi részesedését), vagy változik a szindikátusi részesedések aránya.

A biztosítékok legáltalánosabban alkalmazott formái járulékos jellegűek és valamilyen közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzéssel jönnek létre. Amennyiben a biztosítéki szerződéseket közjegyzői okiratba foglalják, akkor a biztosíték végrehajtása egyszerűbbé válik, mivel az okirat a záradékolást követően akár közvetlenül (bírósági eljárás nélkül) is végrehajtható lehet. A közvetlen végrehajthatóságnak azonban (többek között) feltétele a biztosított követelés pontos meghatározása az okiratban. A konstitutív hatályú bejegyzéssel létrejövő biztosítékoknál általános elv, hogy a biztosíték tartalmát a bejegyzés határozza meg. Így bármilyen további módosítás komoly nehézségekbe ütközhet, és akár a bejegyzés rangsorát is befolyásolhatja.

A hitelező bankok alapvető elvárása, hogy az adott jogrendszer szabályai szerint a lehető legteljesebb mértékű és legbiztosabb formájú biztosítékot tudják az általuk nyújtott kölcsön mögé állítani. A trust /Treuhand (és különösen a biztosítéki ügynöki) jellegű struktúrákat (el)ismerő jogrendszerekben a hitelezők a biztosítéki ügynök közbeiktatásával könnyen adminisztrálható, de egyben teljes értékű biztosítékban részesülhetnek. Mivel a "security trust"-ot a magyar jog nem ismeri, közvetlen dologi hatállyal csak azon követelések válnak biztosítottá, melyeknek jogosultjait a vonatkozó nyilvántartásba bejegyzik. Elméletileg tehát, valamennyi hitelező bejegyzése lenne szükséges ahhoz, hogy mindegyikőjük teljes értékű, dologi hatályú biztosítékkal rendelkezhessen. A szindikált kölcsönök esetében azonban - a jogosultak potenciális nagy számára és gyakori fluktuációjára tekintettel - ez egyfelől meglehetősen nehézkes, másfelől költséges. Amennyiben viszont csak a - jellemzően külföldi jog alatt álló alapdokumentációban - kijelölt biztosítéki ügynököt jegyeztetnék be, akkor a kölcsön összegében és a hitelnyújtók személyében bekövetkező változások, amíg ezek a bejegyzett biztosítéki ügynököt nem érintik, adminisztrációs szempontból irrelevánssá válnának.

A magyar biztosítékok járulékos jellege azonban további problémákat okozhat. A biztosítéki ügynök adóssal szembeni közvetlen követelése rendszerint lényegesen alacsonyabb a szindikált kölcsön alapján fennálló összes követelés teljes összegénél, járulékos biztosíték esetében pedig a biztosíték alapján fennálló helytállási kötelezettség a követeléshez igazodik. Így elméletileg a biztosítéki ügynök csak a saját követelésének erejéig kereshetne kielégítést a biztosíték érvényesítésének körében. A nemzetközi gyakorlatban ezt a problémát a biztosítéki ügynök javára létrehozott párhuzamos adósság (parallel debt) útján kezelik. Az ilyen párhuzamos adósság abból áll, hogy az adós tartozáselismerő nyilatkozatot tesz a biztosítéki ügynök felé olyan tartalommal, hogy a kölcsönösszegeket bizonyos feltételek mellett nemcsak a hitelezők felé, hanem közvetlenül a biztosítéki ügynöknek is teljesíteni tartozik. Ily módon a biztosítéki ügynöknek önálló, a teljes szindikált hitelösszegre kiterjedő, teljes mértékben közvetlenül biztosítható követelése keletkezik. A párhuzamos adósság önálló, érvényes követelésként történő elismerése azonban egyelőre távolról sem egyértelmű és következetes a magyar közjegyzői gyakorlatban.

Amikor a hitelt folyósító bank az úr ...

Magyarországon a bankok igen szigorú feltételekhez kötik a hitel folyósítását. A kikötések egy része pedig magában az ingatlan adásvételi szerződésben manifesztálódik, mintegy megakadályozva a feleket a saját akaratuk érvényre juttatásában. A polgári jog alapelvként rögzíti a szerződési szabadság elvét, mely biztosítja a megállapodást kötő felek számára, hogy eldöntsék, kivel lépnek kölcsönös kötelmet jelentő jogviszonyba, milyen formában, és milyen tartalommal kívánják megkötni azt, egyáltalán akarnak-e ilyet kötni egymással. A szerződések joga pedig tipikusan az a területe a polgári jognak, ahol többségével diszpozitív szabályaival igencsak tág mozgásteret ad a jogalanyok számára. „A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg.” (Ptk. 200.§.1. bek.)

A szerződéses szabadság elve nem abszolút, és mint ilyen, az ingatlan adásvételi szerződés írásban kell, hogy történjen, és szükséges,m hogy tartalmazza a feleknek, a vétel tárgyának, a vételárnak a megjelölését, és annak kifejezését, hogy adásvétel történt. Ezen felül a felek szabadon dönthetnek arról, hogy milyen tartalmú szerződést készítenek. A bankkölcsönből vásárolt ingatlanok esetében viszont egy olyan személy alakítja a szerződés tartalmát, aki ténylegesen nem is szerepel félként a megállapodásban: mégpedig a bank.

A bankok a hitelből vásárolt ingatlanok esetében megkövetelik, hogy a saját, speciális feltételeiknek megfelelően készüljön az ingatlan adásvételi szerződése. A kikötések a szerződés szinte minden pontjára kiterjednek. Előírják pl. azt, hogy a kölcsönből finanszírozott vételár-részlet csak az utolsó lehet, beleszólása van a fizetési határidők megállapításába, különféle határidőket pedig saját maga is megállapít. Ha a bank által szabott követelmények nem kerülnek bele a szerződésbe, annak egyenes következménye lehet a vevőtől a hitelfolyósítás megtagadása (Btk.: kényszerítés). Minden bank más és más feltételrendszert dolgoz ki, úgy, hogy két egyformát szinte nem is lehet találni. Van olyan, amely a tulajdonjog fenntartással kötött adásvételt kéri, de pl. az OTP kizárólag csak a függőben tartásos adásvételi szerződéseket fogadja el. A bankok a nagyközönség számára széles körben elérhető tájékoztatókban informálja a leendő vevőket azokról a követelményekről, melyek ingatlan adásvételi szerződésben való szerepeltetésének hiánya a hitelfolyósítás meghiúsulását eredményezheti (Btk.: zsarolás). Mára már odáig merészkednek a bankok, hogy pl. ha a bank által jóváhagyott kölcsönösszeg alacsonyabb, mint az adásvételiben meghatározott kölcsönből finanszírozott rész, a kölcsönszerződés megkötésének feltételéül az adásvételi szerződés módosítását szabja a bank (Btk.: kényszerítés).

Ebben a folyamatban külön terhet rónak az ügyvédekre is, hiszen az adásvételi szerződés ellenjegyzésekor nem elég a felekkel egyeztetnie az álláspontjukat és az adásvétel feltételeit, hanem minden esetben fel kell vennie a kapcsolatot a bankkal is. A bankok által direkt nyomatékosan segítő jellegűnek titulált nem kötelező ajánlások oda vezetnek, hogy az ügyvédnek is meg van kötve a keze, a banki nyomás miatt kénytelen belefogalmazni a szerződésbe, amit a bank kér a felektől (Btk.: befolyással/hivatallal való visszaélés).

Pedig a bankok önkényeskedése és jogsértő kérései, kívánalmai miatt az ügyvéd később felelősségre is vonható. Ilyen, pl. amikor a bank azt kéri az eladótól, hogy a szerződés aláírásával egyidejűleg nyilatkozzon arról, hogy számára a teljes vételár megfizetése megtörtént, és ezt a nyilatkozatát hagyja ott a szerződést készítő ügyvédnél. Mivel a vételár egy részét a vevő csak az utólag folyósítandó kölcsönből tudja megfizetni az eladó számára, ez már a Btk. szerinti okirat hamisítás és csalás fogalmát kimerítő cselekmény. Mi történik pl. abban az esetben, ha az eladó a szerződés aláírását követően, de még a kölcsönösszeg tényleges folyósítása előtt meghal? Az örökösök sosem fogják tudni bizonyítani, hogy a vételár nem lett teljes egészében megfizetve számukra….

Tüntetés a bankok túlkapásai ellen

Miért kell az utcán érvényt szereznünk jogainknak a bankok túlkapásai miatt?

 

Nem vagyok sem gazdasági, sem jogi szakember, de igyekeztem kideríteni, miként alakulhatott úgy az életünk, hogy családok százezreit fenyegeti az otthonuk elvesztésének - nagyon is valós - veszélye.

2004-2005 körül a korábbi államilag támogatott forint alapú hitelek korlátozásai miatt - mivel óriási költséget jelentettek a költségvetésre nézve -, azok helyett nagy számban kezdett a lakosság deviza, első sorban CHF- hiteleket felvenni. 2008 őszén a gazdasági válság - amit nem mellékesen a bankok idéztek elő és korai szakaszában jelzálogpiaci válságnak hívtunk - hatására a CHF, mint stabil és biztos befektetési lehetőség nagyon keresett, így drága lett. Ez az egyik oka a devizahitelek törlesztő részleteinek emelkedésének. A másik ok az, hogy a bankok megemelték a hitelek kamatait. Tették ezt annak ellenére, hogy a svájci jegybank - amint beütött a krach - szinte azonnal nulla közelébe csökkentette a CHF alapkamatát. Ezt azért voltak kénytelenek megtenni, mert nem érdekük tönkretenni a devizájukban eladósodott hiteleseket. A CHF hitelek mögött gyakorlatilag nincs egyéb fedezet, mint a felajánlott ingatlant terhelő - értékpapírt megtestesítő - jelzálogjog. Ha a sok CHF-ben eladósodott hiteles bedől, összeomlik az ingatlanpiac és nem lesz fedezet a CHF hitelek mögött. Ez a folyamat beláthatatlan következményekkel járna a svájci gazdaságra nézve. Saját bevallása szerint is kifejezetten azért csökkentette a svájci jegybank a CHF alapkamatát, hogy mentse a devizájában eladósodott adósokat. Ha ezt a csökkenést a magyar bankok beárazzák a termékeikbe, nem kerülünk a jelenlegi helyzetbe. Nem tették. Jobbnak látták a kockázatok növekedésére fogva magasan tartani a kamatokat. A kockázatok, forrás költségek növekedése a bank rosszul kihelyezett hiteleinek következménye, az a fizető adósokra nem ráterhelhető, még akkor sem, ha az szerepel a hitelszerződésben, mint költségnövelő tényező. A jelenlegi helyzet oda vezetett, hogy a bankok semmiért nem vállalják a felelősséget. Ez olyan aránytalanságot eredményez a szerződésekben melyeket semmisnek kell tekinteni. Nem az én véleményem, hanem ombudsmani, alkotmánybírósági vizsgálat alapján.

2008 óta három kormánynak (Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Orbán Viktor) lett volna lehetősége rendezni a helyzetet. Nem tették. Évek telnek el megoldás nélkül és nincs kilátásban érdemi, pozitív változás. A jelenlegi kormány az adósok kárára vélhetően megegyezett a bankszövetséggel. Évi ~300.000.000.000Ft-ért cserébe nem tesznek valódi lépéseket. Inkább az adósokat hibáztatva, a társadalmat megosztva, látszat-intézkedésekkel maszatolják a dolgot.

Ettől függetlenül vannak lehetőségeink érvényt szerezni a tisztességes szerződéshez való jogunknak. Ennek módszerei lehetnek demonstrációk, érdemi tájékoztatás, pertársaságok, szervezett engedetlenség, stb. ...

 

Indulásnak szeretnék minden érdekelt és szolidáris embert meghívni a kilakoltatási moratórium lejártának napjára időzített tüntetésre 2011. 07. 01.-én 18 órára a Kossuth térre.

http://www.facebook.com/event.php?eid=158998200832491

 

Domaszék,

2011. 06. 08.

Bán Tamás

Közlemény

Kedves olvasóim!

Tegnap este jelentkeztem a Vodafone által kiírt Főállású Angyal elnevezésű pályázatra. Nyerni úgy lehet, ha az első három, legtöbb szavazatot kapott projektté válhat a jelentkezésem.

Kérek mindenkit, aki egyetért a tevékenységemmel (tevékenységünkkel, hiszen többen is tesszük a  dolgunkat), hogy szavazzon ránk, és kampányoljon értünk.

Már két éve állunk a  rászorulók rendelkezésére, és segítségére. Az idei évben megnyitottuk mentor irodánkat, és jelenleg is azon dologzunk, hogy a moratórium lejárta után ne kerülhessenek a családok az utcára. Ennek érdekében megalkottuk és bevezettük az ún. Menekülő-Házak projektünket, mely a családok átmeneti otthonát jelenti. Otthont gyermekes családoknak, akik nem tudnak hová költözni az árverezés és kilakoltatás után. Hiszen, ha valakinek nem marad pénze albérletre, vagy nincs befogadó családja, azzal a problémával szembesül, hogy az utcát kell szállásként, és otthonként elfogadnia. Ez ellen teszünk.

Az ellen is küzdünk, hogy fel tudjuk számolni a gyermekszegénység és a gyermeknélkülözés jelenségét, és ne hagyjuk kialakulni az ún. Bújtatott-gyermek szindrómát. Hiszen a gyámügy nem hagyhatja, hogy a gyermek az utcán éljen, az anya pedig bújtatni fogja gyermekét, hogy ne vigyék el tőle, hatósági gondozásba.

Lobbizunk egy kormányrendelet kialakításáért, mely hiányzik, és nem oldja meg azon szülők helyzetét, akit kilakoltatnak, és elveszítik az állandó lakcímüket. Hiszen állandó lakcím hiányában nem folyósítják részükre tovább az alanyi jogon járó szociális juttatásokat (pl. GYES, Családi pótlék, özvegyi nyugdíj, árveallátás, stb.) sem. Mivel egyetlen kormányrendelet sem rendelkezik arról, hogy állandó lakcím hiányában területileg melyik lesz az a szerv kijelölve, amelyik ezeket az ellátásokat a továbbiakban folyósíthatná.

Kérek ezért mindenkit, aki célunkkal és törekvéseinkkel egyetért, szavazzon rám/ránk! És ha ideje és módja van arra, hogy kampányoljon értünk, egy életre lekötelez bennünket.

Ahol szavazni lehet: http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?ref=bookmarks&count=6 

 

Köszönettel:

Tóth Anna

Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

Harmadik személy által indított érvénytelenségi per

A harmadik személy által indított érvénytelenség megállapítása iránti perekben a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek vizsgálata, valamint a Ptk. 234. § (1) bekezdésének alkalmazása együttesen történik. Az eljárási törvényben írt jogmegóvási szükséglet, valamint a semmisség megállapítása iránti perindításhoz a bírói gyakorlat által megkövetelt jogi érdekeltség nyilvánvaló összefüggésére mutatott rá az egyik ügyben a Fővárosi Ítélőtábla. Az 5.Pf.20.458/2006/4. számú ítélet (BDT 2006/11/175.) kifejti: a Ptk. 234. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 123. § egybevetéséből az következik, hogy a mások közötti szerződés semmisségének megállapítását eredménnyel csak az kérheti, akinek jogai megóvása érdekében ez szükséges. A felperes oldalán a jogmegóvási szükségletet önmagában megalapozza az a hivatkozás, hogy az alperesek közötti szerződés a jogszabály által kötelezően előírt versenytárgyalás mellőzésével jött létre. A kötelező versenyeztetés megsértése jogmegóvási szükségletet teremt, hiszen a felperes a versenytárgyaláson való indulásának jogát csak úgy tudja érvényesíteni, ha az alperesek között létrejött szerződés semmisségének megállapítását kéri. A felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.VIII.20.085/2007/4. számú végzés a felperes jogi érdekeltségét illetően hangsúlyozza, hogy az nem az ingatlan megvásárlásához, hanem annak kikényszerítéséhez kapcsolódik, hogy az I. rendű alperes a szabályoknak megfelelő ajánlatot kérjen és a felperes más versenytársakkal egyenlő feltételek mellett, ajánlatot tehessen. A megállapítási kereset feltételeire vonatkozóan kiemelte: a bírói gyakorlat elismeri a semmisségi megállapítási keresetindítási jogosultságot abban az esetben is, ha a fél a jogkövetkezmények levonását nem kéri, de a Pp. 123. § feltételei fennállnak.

A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.296/2009/8. számú ítélettel elbírált ügyében is harmadik személy által indított érvénytelenségi perben foglalt állást a kereshetőségi jog fennállásáról. A Ptk. 234. § (1) bekezdés és a Pp. 123. § együttes alkalmazásával vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát és a közvetlen jogi érdekeltség igazolásának hiányában azt nem találta megállapíthatónak. Az ítélet indokolásából kitűnően döntő jelentőséget annak tulajdonított – egyetértve a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.306/2008/9. számú határozatában foglalt jogi okfejtéssel –, hogy a felperes jogviszonyaiban a sikeres perlés, tehát a kereseti kérelmének megfelelő döntés sem idézhet elő változást, mert jogot nem keletkeztet, kötelezettségtől sem szabadul, illetve ezek közvetlen lehetősége sem nyílik meg számára. Ezek hiányában a közvetlen jogi érdekeltség nem állapítható meg.

Végül a felperes kereshetőségi jogának vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.339/2005/6. számú ítéletének indokolása (BDT 2006/6/106.) azt fejti ki, hogy a társaság tagja nem minősül harmadik személynek a társaság által kötött szerződés érvénytelensége iránti perben. Az indokolás hangsúlyozza: a Pp. 3. § (1) bekezdése a keresetindítás jogát szabályozza, amelynek lényege, hogy mindenki, aki jogképes, indíthat keresetet, de ez csak akkor lesz eredményes, ha azt a vitában érdekelt anyagi jogi jogosult teszi. A Ptk. 234. § (1) bekezdése nem a keresetindítás, hanem a semmisségre hivatkozás általános, bárki által igénybe vehető lehetőségét fogalmazza meg azzal, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. E szabályból nem vonható le olyan következtetés, hogy a mások által kötött szerződés semmisségének megállapítása iránt kívülálló harmadik személy minden további feltétel nélkül, eredménnyel az érdemi elbírálást igénylő módon keresetet indíthat. E szabály alkalmazása szempontjából „bárki” alatt csak a szerződő feleken kívüli jogi érdekeltséggel rendelkező harmadik személy értendő. A felperes azonban nem bárki, hanem az I. rendű alperesi társaság kisebbségi tulajdonosa. Ez pedig olyan többlettényállás, amely az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem megalapozza, hanem kizárja a felperes kereshetőségi jogát. A társaság tagjának ugyanis nem lehet a társaságtól független jogi érdeke, a társaság tagja külső harmadik személynek nem tekinthető és nincs olyan jogszabályi felhatalmazása sem, amelyre figyelemmel kereshetőségi joga fennállna.

A harmadik személy által indított érvénytelenségi pereknek az egyéb – nem a kereshetőségi joggal összefüggő – sajátos eljárásjogi kérdései különösen a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó ügyekben mutatkoznak meg. A Cstv. 40. §, valamint a 49. § (5) bekezdése alapján indult perekben tipikusan harmadik személy támadja az alperesek közötti szerződés érvényességét, ezért szükségszerűen felmerül a jogkövetkezmények alkalmazása iránti kérelem előterjesztése körében, hogy mire terjedhet ki a felperes keresete, az eredeti állapot helyreállítása iránti kereset magában foglalja-e az alperesek egymás közötti marasztalásának lehetőségét is, ilyen marasztaláshoz a felperestől önálló kereseti kérelmeket kell-e megkövetelni. Ezeknek a körbejárása külön dolgozat témája. Általános tapasztalat, hogy az alperesek egymás közötti marasztalása a bírói gyakorlatban nem tekinthető széles körben elfogadott és alkalmazott megoldásnak, annak ellenére sem, hogy a civilisztikai kollégiumvezetők tanácskozásán a többségi álláspont ezt lehetségesnek tartotta (BH 2005/5. Fórum rovat Emlékeztető 4/c. pontja), illetve, hogy az EBH 2006/1400. szerint ez az állandóan követett bírói gyakorlat.

Úttalan utakon, avagy az a relytélyes KHR !!!

Az alábbi panasz beadványt szeretném megosztani a Tisztelt Olvasókkal . Teszem ezt azért, mert felháborítónak tartom, hogy nap, mint nap a vízcsapból is az folyik, mennyi rossz adós, " BAR " listás van ma Magyarországon. Na meg a magyar igazságszolgáltatás, jogérvényesítés.

És teszem azért, hogy tisztában legyünk azzal, mikor is tehetnek minket " fekete " listára, megbélyegezve ezáltal minket. Tudjuk a kötelezettségeinket, mikor mit kell befizetnünk, de sajnos vannak néha külső körülmények, amik a pontos határidőre történő fizetést lehetetlenné teszik. Én ez miatt nem érzem magam bűnösnek... Csak sajnos sokan dolgoznak azon, hogy bűntudatom legyen :) . Na szóval. Akit érint olvassa, tanulmányozza és ne hagyja magát átverni. Küzdjön jogaiért bátran, én is azt teszem. Ha lesz fejleménye beadványomnak, írásomat folytatni fogom. De azt közlöm mindenkivel, nem nyugszom :).

FOGYASZTÓI PANASZ

Pénzügyi szolgáltatóval kapcsolatos viták rendezésére

 

 

Az írásbeli panaszt a fogyasztó közvetlenül a pénzügyi intézménynek nyújthatja be. A panasszal érintett intézménynek 30 napja van, hogy az ügyet érdemben megvizsgálja és a panasszal kapcsolatos álláspontját, illetve intézkedéseit indoklással ellátva a panaszosnak írásban megküldje. A pénzügyi szervezetnek megküldött panaszt célszerű tértivevényes és ajánlott küldeményként postázni. A válasz elmaradása esetén a fogyasztó a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez fordulhat beadvánnyal, és ha a kérelemre indult eljárás során bebizonyosodik a jogsértés, bírságot szabhat ki.

 

 

Pénzügyi intézmény:

OTP Bank Nyrt, PSZÁF

 

Név:

.....

 

Lakcím:

....

 

Telefon:

.....

 

Fax:

.....

 

E-mail:

.....

 

 

 

Panaszolt szolgáltatástípus (pl. lakáshitel, KGFB):

 

Jogszerűtlen adattovábbítás a KHR rendszerbe OTP Bank Nyrt részéről A Pszáf részéről ügyem nem jogszerű kivizsgálása 2006. óta.

 

Az érintett pénzügyi szervezetnél az Ön azonosítására szolgáló egyéb adat

(pl. bankszámlaszám, szerződésszám):

 

Minden ehhez kapcsolódó adat a Pszáf rendelkezésére áll.

 

*PANASZ:

 

 

Tisztelt Dr. Szász Károly Úr!   2006. óta próbálom igazamat bebizonyítani, hogy az OTP BANK NYRT jogtalanul továbbította személyes adataimat férjemmel, adóstársammal együtt, ...... adataival a KHR -be. 2006. óta levelezgettem Önökkel is, kértem ügyem kivizsgálását. Olyannyira vizsgálták ki, hogy az Önök saját 2006. szeptemberében kelt állásfoglalásuknak is ellentmondtak. A vonatkozó iratokat had ne csatoljam, hiszen irattárukban minden rendelkezésükre áll. Ha Önök annak idején kivizsgálták volna ügyemet, nem itt tartanék. Kérdem én, ha nem tudják alkalmazni a vonatkozó jogszabályokat, hogyan adhatnak ki a jog tudatlan ügyfelek részére állásfoglalásokat, akik hisznek Önöknek és Önökben, mint Felügyeleti Szervben, valamint hogyan ellenőrzik az Önök alá rendelt pénzügyi szervezetek munkáját, hogy betartják-e a hatályos jogszabályokat , nem visszaélve ezáltal a jog tudatlan ügyfelek tudatlanságával? Mivel a mindenkor hatályos jogszabályok szerint nem vizsgálták ki teljes körűen eddigi panaszaimat, felveti az Önök hivatali mulasztását is, mely már Btk-ba ütköző cselekmény.  Az Önök kivizsgálásának eredménye képpen Bírósághoz kellett fordulnom, melynek most lett vége. 4 évet, rengeteg energiát és pénzt vettek el az én és családom életéből. Közben idegileg teljesen kikészültünk, anyagilag tönkre mentünk.  2011.02.03.-án a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.348/2010/5. szám alatti ítéletével ( 1-es számú melléklet ) ugyan keresetemet teljesen más indokokra hivatkozva elutasította, de megjegyezte, hogy jogosulatlanul továbbították és tárolják személyes adatainkat. 5. oldal, 4. bekezdés : „ jelen esetben a felperesnek nincs 90 napon túli tartozása „ 5. oldal, 5. bekezdés : „ Megjegyzi azonban az Ítélő tábla, hogy az elsőfokú bíróság indoklása érdemben is ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.383/2010/3 számú ítéletben ( 2-es számú melléklet ) azonos tényállásra vonatkozóan kifejtett állásponttal. „ Részlet fenti ítéletből: A fenti jogszabályhely szerint az adatok átadását megalapozó tartozásnak mindenek előtt lejártnak kell lennie. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni, ezért, ha a szerződés a teljesítés idejét meghatározza, azt a kikötött időben és módon kell teljesíteni. Ha a felek a szerződésben részletekben való teljesítésben állapodtak meg, a lejárat az egyes részletek szerződésben kikötött teljesítési határidejéhez igazodik, így lejárt tartozásnak csak az a részlet tekinthető, amelynek a szerződésben írt fizetési határideje eltelt. A lejáraton túl, az adós késedelmének is be kell következnie. A Ptk. 298. §-ának a/ pontja értelmében a kötelezett késedelme beáll többek között, ha a szerződésben megállapított teljesítési idő eredménytelenül telik el. Mivel az egyes részletek eltérő időpontban válnak esedékessé, a 90 napos határidőt minden egyes részlet tekintetében önállóan kell számításba venni. Az adós adatai akkor adhatók át a KHR részére, ha van olyan tartozás, amelynek a fenti számítási mód szerinti összege és folyamatos fennállásának időtartama is eléri a Hpt. 130/C. §-ának (1) bekezdése szerinti mértéket. Az alperes 5. sorszámú beadványából, valamint az ahhoz 5/AI/2. sorszám alatt csatolt kimutatásból megállapítható, hogy a felperesnek 2009. február 2-án a tartozása 826,95 CHF volt, amelynek a forintellenértéke valóban meghaladta az aktuális legkisebb összegű havi minimálbér összegét, a késedelem a fenti időpontban kezdődött. A következő törlesztő részletek február 27-én, március 31-én és április 30-án váltak esedékessé, ezek vonatkozásában a felperes késedelme az egyes részletek lejárata napján következett be. A február 2-án esedékes tartozást a felperes március 12-éig két részletben kiegyenlítette. Az I. r. alperes által 5/AI/2. szám alatt csatolt elszámolás szerint a kifizetett törlesztő részleteket az I.r. alperes maga is a régebben lejárt tatozásra számolta el, eszerint a felperes adatainak a KHR-hez történő továbbítása időpontjában - 2009. május 4-én - a felperes tartozása 1262,14 CHF, amely 90 napnál rövidebb idő óta fennálló tartozás volt, így nem valósult meg a Hpt. 130/C. §-ának (1) bekezdésében írt folyamatos 90 napos késedelem, amely a felperes referencia adatainak a KHR részére történő továbbításának feltétele. A perben eljárt bíróságok tehát a Hpt. 130/C. §-a (1) bekezdését helyesen értelmezve, jogsértés nélkül rendelkeztek a felperes adatainak a KHR-ből történő törlése iránt. A fentiek teljes mértékben alátámasztják igazamat, hogy jogosulatlanul továbbították adatainkat a KHR-be. Mint Önök is tudják, 2006. 10.31.-én csak az októberi tartozásom, részletem állt fenn, melyet az OTP BANK NYRT is elismert, mely nem 90 napja lejárt és meg nem fizetett tartozás. Akkor miért is van ma Magyarországon ennyi megbélyegzett és idegileg tönkre tett ember ? Továbbá csatolnám az Önök FH-I/B-1282/2011.számú határozatát ( 3-as számú melléklet ), mely szintén „ BAR „ listás felszólítással kapcsolatos. Abban megállapítják, hogy x bank nem teljes körű tájékoztatást adott ügyfelei részére a fennálló tartozás mértékével kapcsolatban, kilátásba helyezve egyúttal a KHR-be továbbítás lehetőségét. Az OTP BANK Nyrt KHR-be továbbítás előtti felszólításában még csak összeget sem jelölt. Csak annyit, esetemben 2006.09.30.-án kelt felszólításában, hogy lejárt és fennálló tartozásomat 10.31.-ig rendezzem, ellenkező esetben „ BAR „ listára tesznek minket. De ügyem Önök előtt már jól ismert. És nem csak egyedi esetről van szó, mellékelek egy másik adós részére kiküldött felszólítást is ( 9-es számú melléklet ), melyben szintén nincs a fennálló tartozás összege megjelölve. Tekintettel arra, hogy a „ BAR „ listás felszólításokhoz joghatások fűződnek, így elengedhetetlennek és jogszerűtlennek tartom, hogy nem közlik a tartozás összegét, melyet a havi fizetendő részlet mellett késedelmes fizetés esetén egyéb költségek is terhelnek. Megtévesztő, félrevezető, erőfölénnyel való visszaélő. Hol van a prudens hitelezői magatartás , mely figyelembe veszi az ügyfelek érdekeit is? Erre való tekintettel nem csak az én panaszom kivizsgálását, hanem külön kezelve a témához kapcsolódó cél vizsgálat lefolytatását is kérem, mivel sok ügyfelet érint és érinthet. Amennyiben panaszom  ismételten nem kerül  jogszabályilag kivizsgálásra és alátámasztásra, valamint az ügyfelek érdekében a meghatározott cél szerinti vizsgálatot nem folytatják le, úgy kénytelen leszek nemzetközi jogorvoslatért, valamint a hazai médiákhoz fordulni. Tekintettel arra, hogy panaszomat személyesen dr. Szász Károly Úrhoz írtam, megtisztelne bizalmával, ha panasz beadványomra személyesen Ő válaszolna. További mellékletek :   -          Pszáf állásfoglalás ( 4-es számú ) -          OTP Bíróságnak írt levele, melyben elismeri, hogy 2006.10.31.-én csak az     aktuális részlettel ( októberi ) tartoztam ( 5-ös számú ) -          Dr. Csányi Sándor Úrnak írt levelem ( 6-os számú ) -          OTP válasza ( 7-es számú ) -          Pszáf-hoz interneten benyújtott panasz beadvány ( 8-as számú ), melyre ez idáig reagálás nem történt Segítő közreműködésüket előre is megköszönve maradok tisztelettel,                                                                   ............                                                                                                                  Budapest, 2011-05-04.

A kilakoltatások megállítása érdekében tartandó békés demonstráció

FELHÍVÁS MINDEN MAGYARHOZ!

 

A Munkáspárt Nőtagozatához csatlakozva, demonstrációt hirdetünk 2011.Április (Szelek hava) 16-án, 15 órai kezdettel a Kossuth Lajos térre a József Attila szoborhoz, ahol felszólalunk a magyar emberek kizsákmányolása ellen, szerencsétlen sorsú honfitársaink helyett is, akik már nem képesek önmagukért és családjuk, fennmaradásáért küzdeni.

Gyülekező 14 órától.

 

 

 

A magyar Anyák, és Családjaik nevében!

Felhívás - statisztikai adatgyűjtés

FELHÍVÁS!

 

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) Mentor Irodája felhívást tesz közzé, statisztikai adatgyűjtés céljából. Az adatgyűjtés célja, hogy a kilakoltatási moratórium lejártának vége előtt megközelítően pontosan meg tudjuk becsülni azon családok és gyermekek számát, akikre biztos kilakoltatás vár. 

Ezek a személyes és üzleti/banki adatok szükségesek ahhoz is, hogy a megfelelő szervezeteket, gyermekvédelmi intézményeket, szaktárcákat és politikusokat meg tudjuk keresni, és egyeztetni velük a kilakoltatott családok további védelmét megszervezve.

Az adatok szükségesek ahhoz is, hogy felméréseket tudjunk kezdeményezni azokban a gyermekvédelmi intézményekben, amelyeknek kötelező jelleggel be kell fogadniuk az utcára kerülő kiskorú gyermekeket. Fel szeretnénk mérni ugyanis azt: van-e megfelelő számú, és megfelelő minőségű férőhely biztosítva annyi gyermek számára, amennyi gyermeket közvetlenül érinteni fog a kilakoltatás. Erről pedig értesíteni fogjuk az illetékes szaktárcát.

Továbbá az üzleti/banki adatok nyilvántartását kialakítva, pontosan ki tudjuk mutatni azt is: melyik bank, milyen módszerrel érte el azt, hogy családok kerüljenek az utcára, így össze tudjuk állítani, hivatalosan is az ún. Banki/Pénzintézményi Feketelistát, melyet természetesen közzéteszünk, és a Bankszövetség és az MNB figyelmét is felhívjuk a vonatkozó tényekre, adatokra.

Az adatok összesítése után föl szeretnénk keresni a hajléktalan embereket védelmező szervezeteket, valamint alapítványokat, hogy a hajléktalanná vált családok kilakoltatás utáni ellátását megoldhatóvá tegyük. Nemzetközi segélyszervezetek, és a magyarországi önkormányzatok segítségét szeretnénk megszervezni és összekoordinálni az árverezés után utcán élni kényszerülő emberek további megélhetésének biztosításához.

Az adatok és kérdések, melyek megválaszolására ezen célok eléréshez szükségünk van:

-          Személyes adatok: név, jelenlegi, még hivatalos lakcím

-          Gyermekek száma, életkora

-          A kilakoltatás utáni további lakhatás biztosításának esélye (van/nincs, befogadó család/albérlet/utca)

-          Az árverezés időpontja

-          A kilakoltatás időpontja

-          A kilakoltatást követően az ingóságok elhelyezése (van/nincs, rokonoknál-ismerősöknél/ingatlanban marad - az is árverezésre kerül)

-          A pénzügyi intézmény megnevezése, mely a végrehajtási eljárást megindította

-          A hitelszerződés megkötésének időpontja, a hitel összege, pénzneme, a szerződésbeli fizetési kötelezettség rendezésének módjai, a banki panaszkezelés folyamata, együttműködési hajlandósága.

-          A tartozás rendezéséhez igénybe vett esetleges polgári peres eljárás jogcímei, időpontja, eredménye.

-          A szerződés felmondásához vezető tények, körülmények. A szerződés felmondásának időpontja.

-          Érdekvédő-, érdekérvényesítő szervezetek megkeresése, azok közreműködése a végrehajtási eljárás elkerülésében.

-          Az árverezés időpontjában a követelés összege.

-          A végrehajtási eljárás alatt esetleges jelleggel előforduló jogsérelmek.

-          A végrehajtási eljárásban érintett ingatlanok száma

-          A végrehajtási eljárásban érintett, szintén kilakoltatásra váró kezesek és gyermekeik száma, az árverezés utáni elhelyezésük, lakhatásuk megoldása (van/nincs, barátoknál –ismerősnél/albérletben/utcán)

-          A lakás elhagyásának időpontja.

-          A kitűzött árverezés időpontja.

Csak olyan adatokat várunk, melyet a károsult önként megad, iratokkal, ha szükséges bizonyítani tud, és a Mentor Irodát a vonatkozó adatai kezelésére felhatalmazza. A Mentor Iroda a hozzá beérkező adatokat statisztikai adatgyűjtés céljára használja föl, azokat, összesítés után, harmadik fél számára személyazonosításra nem alkalmas módon továbbítja. A Mentor Iroda harmadik fél számára személyes adatokat kizárólag az adatot közlő írásbeli engedélyével továbbít, miután az adattovábbítás célját az adatközlő felé megfelelő módon igazolta. (Erre az adattovábbítási formára a gyermekek elhelyezésének biztosításához lesz szükség. Ám az adatközlő vonatkozó engedélyének megszerzése nélkül semmilyen azonosítható adatot, még ebben az esetben sem továbbít a Mentor Iroda harmadik fél részére.)

Az elérhetőségeink. Postai úton: Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés (ÖKETSZ) Mentor Iroda, 3390. Füzesabony, Rózsa út 7. E-mail: kilakoltatasokellen@gmail.com Telefonos megkeresést a 06-21/334-40-43-as számon fogadjuk.

 

ÖKETSZ Mentor Iroda, válságkezelő részleg

A spekuláció útja, melyet az MNB nem tudott kezelni...

A ’90-es évek vége és a 2000-es évek eleje globálisan gyors ütemű ingatlanár emelkedést hozott, melyet világszerte tovább erősített a jelzáloghitel –piac fejlődése és burjánzása. Az alacsony globális kamatszintek, a hitelfelárak és a tranzakciós költségek jelentős csökkenése egyre szélesebb közönség számára tette lehetővé a korábbiaknál sokkal jobb feltételek mellett elérhetővé az ingatlanvásárlás, illetve a szabad felhasználási célú jelzáloghitelek felvételét. A jelzáloghitel közvetítők és originátorok közötti verseny a hitelezési feltételek jelentős lazulását hozta. 2007. tavaszán az ún. subprime jelzáloghitelek esetében, többek között a növekvő nem fizetési arány láttán erősödni kezdtek a kételyek egyes befektetői csoportok körében ezek hitelminőségével és az értékpapírosításukban használt hitelkockázati modellekben. A bonyolult értékpapírosítási struktúrák kívülálló szereplők számára való átláthatatlansága tovább erősítette a piaci szereplők bizonytalanságát. A piacon főszerepet játszó, vezető hitelminősítő intézmények elkezdték leminősíteni ezen értékpapírok egy részét, ami a piaci szereplők szemében implicit módon hitelkockázat-értékelő modelljeik korábbi téves eredményeinek beismerését jelentette.

A subprime és a többi jelzáloghitel kötvény RMBS formában való másodpiaci továbbadása a legtöbb esetben ún. CDO menedzsereknek, illetve conduiteknek történt, amelyek szintén értékpapírok kibocsájtásával, (CDO, ABCP) finanszírozták a vásárlást. Az alapul szolgáló jelzáloghitelek kockázata és hozama tehát többszörösen is, egyéb eszközökkel együtt újracsomagolódott. Mára kiderült, hogy nincs olyan intézmény, amely a piac minden szereplője számára hitelesen és objektíven képes lenne pontos módszertant adni ezen értékpapírok közgazdasági értékének becslésére.

2007. augusztus elejére a piaci bizonytalanság, és egyes bankok, illetve banki kezelésű alapok veszteségeiről szóló pletykák általános bizalmatlanságot okoztak a bankközi pénzpiacokon. A fedezetlen bankközi pénzpiac hirtelen teljesen kiszáradt mind az euro-övezetben, mind az USA-ban, és egyéb devizák piacain is piaci zavarok keletkeztek. A nagyon rövid bankközi hozamok ugrásszerűen megemelkedtek, a vételi és eladási jegyzések közötti szpred jelentősen tágult. A pénzügyi piacok gyakorlatilag összes szegmensében hirtelen érezhető lett a kockázati étvágy csökkenése, valamint a likviditás és hitelminősítés szempontjából legjobb minősítésűnek tartott állampapírokba való pánikszerű menekülés.

A bankközi piacok zavara és a bankközi hozamok emelkedése kényszerű beavatkozásra késztette a jegybankokat. A jegybankok a rövid bankközi kamatszint befolyásolásával valósítják meg monetáris politikájukat, és nem pénzmennyiségi célokat követve. A bankközi pénzpiac a jegybankpénz (likviditás) piaca. A jegybankpénz a bankoknak kétféle okból kell: fizetési forgalmuk lebonyolítására, és jegybanki kötelező tartalékuk teljesítésére. A jegybankpénz a bankok szempontjából semmi másra nem használható, a kötelező tartalék felett még kamatot sem fizet, és a legtöbb jegybanki rendszerben a kötelező tartalék szintje magasabb a fizetési forgalom lebonyolításához szükségesnél. A bankrendszer likviditás iránti keresletét, azaz a normál, racionális működésben a kötelező tartalék szintje határozza meg.

A jegybankpénz kínálatáról fontos tudni, hogy a bankrendszer a jegybankpénz mennyiségére nézve zárt, hiszen amennyiben egy bank, vagy annak ügyfele fizetést eszközöl, a kiegyenlítésre végső soron használt jegybankpénz teljes mennyisége nem változik, a likviditás pusztán egy másik bank jegybanki számláján csapódik le. A bankrendszer által közvetített hitelezés, devizatranzakciók, és az ezekből eredő fizetési műveletek a fizetési rendszereken keresztül csak az egyedi bankok között osztják újra a likviditást, annak teljes mennyiségét nem változtatják meg. Ez azt jelenti, hogy a rendszerből a likviditás nem tud elfogyni, sem abban felhalmozódni, csakis egy hitelezési boom, vagy recesszió hatására. Gyakorlatilag nincs olyan érdemi, a gazdaság állapotát leíró makrováltozó, amivel a jegybankpénz összmennyisége bármilyen közvetlen kapcsolatban állna, a jegybankpénz kínálata ezekre nézve állandó. A jegybankpénz kínálatát csak a jegybankot közvetlenül érintő, a teljes pénzügyi rendszer működése szempontjából technikainak minősíthető tranzakciók változtathatják meg. Ilyen pl. a készpénz állományának változása, vagy a kormányzati folyószámlák szintjének megváltozása (ún. autonóm tényezők).

A jegybankok tehát a kínálati oldalról úgy érik el, hogy a bankközi kamatszint az általuk kívánatosnak tartott szinten legyen, hogy nyílt piaci műveleteikkel ezen autonóm tényezőket figyelembe véve változtatják a jegybankpénz-kínálatot, ami a bankközi szereplők árazási magatartását befolyásolja.

A legtöbb modern jegybanki rendszerben (eurorendszer, MNB) a jegybankok a célzott, irányadó kamatszint körül fenntartanak egy szimmetrikus folyosót, amelynek tetején, tehát a piacinál magasabb kamatlábon tetszőleges mennyiségű likviditást nyújtanak a bankoknak, alján pedig tetszőleges mennyiségű betétet fogadnak el tőlük. Mivel kamatváltozáskor a folyosó is automatikusan tolódik az új irányadó kamattal, ezért valójában a jegybanki nyílt piaci műveletek feladata csak az, hogy az autonóm hatásokat mindig pontosan semlegesítse. A jegybankmérleg autonóm tényezőinek hatásának iránya és nagysága határozza meg a jegybank nyílt piaci műveleteit, és nem valamiféle, az egész gazdaságra jellemző likviditás igény, vagy – többlet.

A jegybanki eszköztár csak akkor éri el kamatcélját, ha a bankközi piac hatékony és súrlódásmentes, továbbá, ha annak meghatározott piaci szereplői racionálisan és árérzékenyen viselkednek.

A bankok közötti bizalmi válság ahhoz vezetett, hogy azok vonakodtak egymásnak fedezetlenül, és sok esetben még fedezetten is bankközi hiteleket nyújtani. A likviditás újraleosztása gyakorlatilag leállt, a bankok inkább saját számláikon tartották egyébként feles likviditásukat is. Ez azt jelenti, hogy a likviditás a rendszerből nem tűnt el, csak az újraleosztása lehetetlenült el. A bankok a pánik hatására előrehozták kötelezőtartalék-teljesítésüket a tartalékperióduson belül. A likviditás iránti ilyen pánikszerű kereslet felborította a nagyon rövid lejáratú bankközi hozamok alakulásának normál körülmények között érvényes modelljét, és a rövid banki hozamok hirtelen és nagymértékben elszakadtak a jegybanki célszintektől.

Az augusztus elejei pánik és banki viselkedésváltozás azt is jelentette, hogy egyes bankoknak, a bankrendszer egy részének nem állt rendelkezésére elegendő, általuk kívánatosnak tartott likviditás, hiszen a bankközi piacról nem tudták azt bevonni. A jegybankok augusztusi hozamemelkedésre adott első reakciója a piacnak nyújtott likviditás összegének emelése volt. Az allokált likviditás mennyiségének emelése csak átmenetileg emeli a bankok likviditását, hiszen a kötelező tartalék feletti likviditást tartani a bankoknak értelmetlen és drága dolog, hiszen a jegybank a kötelező tartalék feletti számlaegyenlegre nem fizet kamatot. Ezért az augusztus elején allokált többletlikviditás csak a tartalékteljesítmény lefutását változtatta meg, és valójában, hosszabb távon nem emelte a bankrendszer teljes likviditását. Rövid távon méréskelte a megugró bankközi hozamokat, és megnyugtatta a piacokat.

A bankrendszer teljes likviditása nincs összefüggésben a gazdaság hitelexpanziójával, vagy annak minőségével. Szemben a sajtóban elhangzottakkal, a rendkívüli tendereken nyújtott többletlikviditás és a kötelező tartalék-teljesítés mintájának megváltozása önmagában semmiféle inflációs kockázatot nem hordoz. A sajtóban több téves következtetés is elhangzott, pl. önmagában az, hogy a FED vélt, illetve valós rendkívüli műveleteinek mérete hogyan viszonyult az EKB rendkívüli műveleteihez, semmit nem mond sem a piaci turbulencia súlyosságáról, sem a jegybankok agresszivitásáról azok kezelésében.

Az MNB időrendben is követte az allokált likviditás ideiglenes emelését. Ez a likviditásnyújtásra szolgáló fedezett hitelügyletek, illetve repók lejáratának megváltoztatása volt. E lépések csak átcsoportosítást jelentettek a rövid lejáratú műveletek felől a hosszabb lejáratú műveletek felé. A lejárati szerkezet változtatásának elsősorban a 3 hónapos bankközi hozamok állampapír-piaci hozamoktól, illetve a várt rövid bankközi kamatpályától való nyilvánvaló eltávolodása volt. Egy 3 hónapos forrás megújítási kockázata egyedi banki szinten jelentősen alacsonyabb, mint egy 1 hetes hitelé. Mégis a leglátványosabb lépés a bankok év végi likviditás szűkétől való félelme által kiváltott, a jegybankok által december közepén bejelentett, egyeztetett lépései voltak. Egy új instrumentumot vezetett be, hosszabb lejáratú fedezett hitelaukció formájában. Ezzel egy hónapos horizonton nyújtott jelentős mennyiségű likviditást az EKB-n és a svájci jegybankon keresztül az európai bankoknak is.

A modern jegybanki eszköztárakban természetes dolog, hogy a jegybank reagál a célzott bankközi kamatszint irányadó kamattól való eltérésére, és igyekszik azt visszaterelni az irányadó kamatszint közelébe. A jegybankok likviditást nyújtottak azon bankoknak, amelyek a piac kiszáradása miatt a normál körülményekhez képest nehezebb helyzetbe kerültek likviditáskezelés szempontjából. A jegybak tehát e szerepkörében átmenetileg a bankközi piacot helyettesíti. Ezt a célt szolgálja a kamatfolyosó tetején rendelkezésre álló hitelinstrumentum, mely általában 100 bázisponttal magasabb az irányadó kamatnál. Viszont tömeges igénybevétel esetén a jegybank átmenetileg feladja operatív céljait, hiszen az effektív piaci kamatszint 100 bázispontot emelkedik. A beavatkozó fő jegybankok (EKB, Fed, BoE) egyszerre kívánták operatív kamatcéljaikat tartani, és a bankközi piacon, főként pszichológiai csatornán keresztül segíteni.

Az általános bizalmatlanság miatt a bankközi fedezetlen ügyletek esetében jelentőssé vált a hozamokba beárazott kockázati prémium, és a jó minőségű eszközökbe való pánikszerű menekülés, ami nagyon lenyomta az állampapírok hozamait. Következésképpen a bankközi (LIBOR) hozamjegyzések és az állampapír-piaci jegyzések közötti szpred egyedülálló mértékben kitágult. Bár az állampapírok és bankközi hozamok különbség 2008. januárban nagy mértékben csökkent, a különbség abszolút mértéke még mindig jelentősen magasabb szinten maradt a korábban megszokott értéknél. A turbulencia hatására jelentősen csökkenő kockázati étvágy csak ideiglenesen tudott enyhén javulni 2007. szeptemberben. Mind a banki és vállalati hitel szpredek, mind a feltörekvő piacoktól elvárt felárak tartósan magasabbak maradtak a válság kitörése előtti szinteknél. nem tudtak a sokkból tartósan felépülni a banki részvényárak sem, az átmeneti szeptemberi emelkedés után október második felétől jelentős esést mutattak. A feltörekvő piacoktól elvárt kockázati felárak emelkedése a hitelkockázati mutatók emelkedésében és az árfolyamok gyengülésében érhető tetten. A feltörekvő piacok bankjai nem vettek részt az amerikai, illetve általános globális hitelpiaci műveletekben, ezeken érdemi kitettséget nem szereztek. A legfőbb feltörekvő jegybank szűk sávos, vagy rögzített árfolyamrendszere folytán jelentős devizatartalékot és a forrásoldalon azzal szemben jelentős likviditásfelesleget halmozott fel az elmúlt években. A strukturális hazai devizalikviditási felesleg hozzájárulhatott ahhoz, hogy a fedezetlen bankközi hozamok e devizákban nem reagáltak érdemben a főbb devizák esetén tapasztalható emelkedésre. Az egyetlen kivétel Oroszország volt, ahol a bankközi hozamok is emelkedtek. Az orosz jegybank a fejlett piaci jegybankokhoz hasonlóan ideiglenesen többletlikviditást juttatott a rendszerbe, és csökkentette az elfogadott fedezeteken alkalmazott haircutok mértékét. Dánia sem érzékelt semmilyen nyomást a dán korona bankközi piacokon, hiszen a dán bankrendszerben is strukturális likviditástöbblet van.

Ha a monetáris politika a hitelkockázati felárak emelkedése és a piaci zavarok miatt elveszíti érdemi kontrollját a hozamok felett, az komoly problémát jelenthet a jegybankoknak. A hitelkockázat megjelenése a kamattranszmisszió korai szakaszában kiszámíthatatlanná teheti a kamatváltoztatások hatásait, és bizonytalanná a monetáris kondíciókat. A hitelkockázat autonóm sokkjai a monetáris politika kontrollja nélkül nehezítheti, vagy könnyítheti a hitelezés feltételeit. Adott kockázatmentes kamatszint mellett a hitelfelárak általános emelkedése ráadásul azzal jár, hogy a megemelkedett forrásköltségeket csak a kockázatosabb adósok hajlandóak megfizetni.

Ha a jegybankoktól és a jegybanki eszköztáraktól elvárjuk azt, hogy a piaci pánikok esetén a hitelfelárakat is befolyásolják, és kordában tartsák, akkor a jelenlegi eszköztárak elégtelenségét kell beismernünk. Attól, hogy egy jegybank ideiglenesen emeli a nyílt piaci műveletek allokált jegybankpénz mennyiségét partnerei számára, megváltoztatva a kötelező tartalék teljesítésének  lefutását, önmagában semmit nem old meg a strukturális hitelpiaci problémák közül. Az MNB-nek jelenleg nincs eszköze arra, hogy a kockázatvállalási hajlandóságot, vagy a hitelfelárakat közvetlenül, műveleteken keresztül befolyásolja. Pedig használhatná magát a monetáris politika irányultságát arra, hogy adott esetben a hitelkockázati felár sokkszerű emelkedését a kockázatmentes hozam csökkentésével ellensúlyozza.

(Részlet Fischer Éva – Kóczán Gergely tanulmányából, mely 2008-ban, az MNB megbízásából készült. Megjelent: http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/MT_72.pdf)

A magyar bíróságok és az ő Etikai Kódexük

Merthogy van nekik, még akkor is van, ha úgy tűnik: nincs. Azért hozták létre, hogy ki tudják alakítani a demokráciában elengedhetetlen független, pártatlan, hatékony és szakszerű bírói munkát. Valószínűleg fogalmi zavarban szenvedhetek, hiszen a köznapi értelmezéssel ellentétben a bírói gyakorlat a következő jelentéseket értelmezheti a fogalmakhoz. Független: csak a vagyonos gazdasági szereplőktől függünk.  Pártatlan: nem vagyunk tekintettel a szegényekre, a nincstelenekre, tehát nem vagyunk a pártukon, ergo: pártatlanok vagyunk. Hatékony: annak nyújtom az ügyét, hogy közben kimenekítse a vagyonát, aki többet tesz a zsebembe, teszem mindezt felettébb hatékonyan. Mint ahogyan azt is hatékonyan tesszük, hogy a bankokkal szemben az ügyfél mindenképpen rosszul járjon, hiszen a bankkal minden téren jobban megéri együttműködnöm. Szakszerű: úgy vezetjük föl az elutasító, illetve elmarasztaló ítélet indoklását a bírói jogértelmezésre hivatkozva, hogy az, aki igazságért hozzánk fordul, biztos legyen abban: mi vagyunk a szakértők, és ő a szellemi fogyatékos.

„A Kódex kifejezésre juttatja  … azt, hogy a bírák meg kívánnak felelni a társadalom velük szemben támasztott magas szintű elvárásainak.” Zárójeles megjegyzés: az bizony kimaradhatott a megfogalmazásból: … a társadalom tagjai megfogalmazás alatt a tőzsdei szereplők meghatározott, bizonyos rétegét értjük. Hiszen a társadalom egyéb tagjainak már rég nincsenek „magas szintű elvárásai” a bíróságokkal szemben. Hogyan is lehetne? Ha nincs pénzed az illetékre, még a munkabéredet sem tudod kiperelni. Ha illetékmentességet kapsz, akkor igazat nem, mert hogyan is képzelheted, hogy a bíró majd dolgozni fog – ingyen…? Hiszen valószínűleg ezért nem észrevételezi hivatalból, amit észre kellene vennie, ezért nem végzi el azokat az eljárási cselekményeket, amelyet törvény ír elő a törvény őre számára, és ez lehet az oka annak is, ha nem kéred kifejezetten, hogy bizonyítson valamit, ő elegánsan elfelejti, majd ettől függetlenül meghozza az ítéletét, feltételezésekre alapozva. Csókolom!  Nem magas elvárások vannak, pusztán annyi: a törvényben előírt módon, formában és határidőben végezzék a munkájukat. Ha mindezt alacsony színvonalon teszik, az sem baj, ha törvényesen. A folytatás még jobb: „Ennek érekében maguk határozzák meg a kiemelkedően lényeges etikai elveket, magatartási szabályokat, … abban a biztos tudatban, hogy azokat a bírák belső meggyőződésük ..alapján követik.” Gondolom, az etikai elvek írhatják elő azt is, hogy ítélethozatal előtt kötelező jelleggel le kell ülni vacsorázni azzal az ügyvéddel, aki felé nyitható a zseb. Hiszen „belső meggyőződésből” ez napjainkra gyakorlattá torzult.

A Kódex lényegét természetesen az előírt pontok adják:

1. pont: „A bíró tisztségének gyakorlása során .. a legjobb tudása és lelkiismerete szerint jár el.” természetesen. Végig lehet nézni a meghozott, kihirdetett és jogerőre emelkedett ítéleteket, statisztikai átlagot vonva az ítélet tartalmi és formai megfelelőségéről, mely ennek a pontnak a maximális megfelelését mutatja.
2. pont: „ …a  bíró döntéseit minden más külső-, vagy belső befolyástól mentesen hozza meg.”  Ez is igaz. Hiszen a „befolyás” értelmezése, mint maga az ítélet is a bíró saját jogértelmezésén, fogalom-felfogásán és a személyiségén múlik.
3. pont: „A bíró jogalkotó tevékenységét nem befolyásolja a közvélemény, a média, kritikája, illetőleg előítélete.” Természetesen. Hiszen a bíró nem néz tv-t, nem hallgat rádiót, nem internetezik, és nem olvas újságot. Nem fontos neki, ki, mit mond, gondol, vagy ír le róla. Valószínűleg egyetlen bírónak sincs tudomása arról, ha a televízió közvetíti az általa levezetett tárgyalást. S hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az a megtörtént eset is, amikor elfelejtette őrizetbe vetetni az elítélendő személyt, az ítélet kihirdetése előtt, az pedig halálos lelki nyugalommal kisétálhatott a bíróság épületéből, mindezt élő egyenes adásban tehette meg. Tehát ezt a pontot biztosan betartják.
4. pont: „.. Fokozottan ügyel a pártatlanság látszatára is. …” Igaz.
5. pont: „A bíró az ügyek intézése során … az eljárásban résztvevőkkel szemben udvarias, tartózkodik a személyüket érintő … sértő minősítések megtételétől és a fölényeskedéstől. Kerüli az olyan … hangvételű számonkérést, amely alkalmas a tárgyalás nyugodt légkörének megzavarására.” Felettébb igaz. Bár, az is az igazsághoz tartozik, hogy ez maradéktalanul általában akkor van betartva, amikor a bíróság előtt álló személy rokonai, családtagjai vagy a teremben, vagy a folyosón várakoznak. Minden egyéb esetben csak módjával alkalmazzák, DE! alkalmazzák.
6. pont: „A bíró a munkáját felkészülten, szorgalmasan, kellő önbizalommal ..végzi.” Szintén betartják, hiszen a „felkészülten”, „szorgalmasan” fogalmakat szintén a saját kialakult gyakorlatuknak megfelelően értelmezik, és ennek az értelmezésnek maximálisan meg is felelnek. Önbizalomból pedig sosincs hiány.
7. pont: „A bíró folyamatosan bővíti a szakmai munkájához szükséges ismereteket.” Igaz. Ha nem ismeri az ügyvédet, vagy az ügyészt, meghívhatja kerti-partyra.
8. pont: „A bíró a közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében minden segítséget megad .. egy-egy döntéséről, a tájékoztatási kötelezettséget teljesítő munkatársa részére.” Valóban. Mert az ügyfél nem kap ítélet-kiegészítést, vagy jogszabály értelmezési magyarázatot, hiszen ezt csakis és kizárólagosan a bíróság munkatársai számára továbbítják. A 8. pont tökéletesen ellentmond a 3. pontnak, hiszen az előírja, hogy nem érdekelheti a közvélemény a bírót. Vagy mégis számít, mit gondol a közvélemény? Mi van?..:)
9. pont: „A bírótársa által hozott döntéseket a bíró nem bírálja…” Ez a legigazabb, és a leggyakrabban betartott pont, hiszen ezért nem érsz el a fellebbezéseddel semmit.
10. pont: „A bíró a hivatása során megismert információkat nem hozza más tudomására, azokat … magán- vagy közcélra nem használja fel.” Valóban. Semmit nem hoz más tudomására … névvel. Hiszen anonim módban működik az információ-csere napjainkban, minden területen.
11. pont: „ … A többi jogászi hivatás gyakorlói iránt is kifejezésre juttatja azt a tiszteletet és megbecsülést, amelyet saját maga is elvár.” No comment. Erről szól az írásom. Viszont tény: maximálisan betartott pont!!
12. pont: „… Mind a viselkedésében, mind külsőségekben tartózkodik a szélsőségektől.” Mivel ezt is betartják, valószínűleg csak a véletlennek köszönhető, hogy a média által közvetített tárgyalás során a bírónőt zsíros, kócos hajjal láthatjuk. Mit is beszélek? Hiszen ugyanez a kódex írja elő, hogy ne érdekelje a közvélemény…
13. pont: „A bíró olyan vállalkozásban, … nem vesz részt, amelyből bírói tisztségével összefüggő előny szerzésére lehet következtetni …” Szintén minden esetben betartott alapszabály, hiszen a „következtetés” az ezen tevékenység esetleges nyilvánosságra kerülése utáni tárgyaláson a másik bíró jogértelmezésén múlik. A Kódex 9. pontja szerint azonban a másik bíró nem bírálja. Pont.
14. pont: „A bíró magánéleti problémáinak megoldására törekszik.” Fennséges megfogalmazás. Ezért nyílhat a zsebe.
15. pont: „A bíró politikai tevékenységet nem végez.” Valóban nem. Majd rögtön ezután országgyűlési képviselő, illetve bizottsági taggá válik.
16. pont: „A bíró karitatív … szervezetben akkor tevékenykedik, ha e szerv politikamentesen működik.” Tény és való. Hiszen az Alapító Okiratában a politikai tevékenység nem szerepel.
17. pont: „A bíró nem tarthat fenn kapcsolatot sem olyan szervezettel, … csoportosulással , amelynek célja, tevékenysége a törvényes rendelkezésekkel ütközik…” Hivatalosan nem is vesz részt benne.

Felhívás

Felhívás a BHKE károsultjai részére!

 

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés felhívást tesz közzé magánszemélyek, egyéni vállalkozók, egyéni cégek, egyesületek, alapítványok és vállalkozások részére.

Várjuk azok jelentkezését, akik a Banki Hitelkárosultak Egyesületéhez (BHKE 1.), illetve a Banki Hiteltanácsadók és Kihelyezők Egyesületéhez (BHKE 2.) fordultak segítségért, fizettek is a szolgáltatásért, de nem, vagy nem teljes mértékben kapták meg az ígért segítséget.

Azok jelentkezését is várjuk, akik a BHKE 1.-hez fordultak, megfizették a kötelező éves több tízezer forintos tagdíjat, ám erről számlát, illetve átvételi elismervényt nem kaptak.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 1. szíves közreműködése folytán a BHKE 2.-től kaptak újabb hitellehetőséget ahhoz, hogy a hitelcsapdát jelentő spirálba bele tudjanak kerülni.

Jelentkezzenek azok is, akik a BHKE 1.-hez fordultak jogi segítségnyújtást kérve, ám a szervezet egy teljesen különálló, más szervezet jogi szakértőjéhez irányította őt. Azok is jelentkezhetnek bátran, akik a BHKE 1. által megígért jogi képviselet reményében az éves tagdíjon túlmenően a jogi tanácsadás óránkénti díját IS megfizették a BHKE 1. számára. Ebben az esetben az nem kizáró ok, ha erről rendelkeznek átvételi elismervénnyel.

Várjuk azokat a gazdasági társaságokat is, akik a BHKE 1.-hez fordulva csupán azt a lehetőséget kapták, hogy ha a vállalkozói/üzleti hitelüket már képtelenek megfizetni, akkor azt, cégük képviseletében, magánszemélyként a BHKE 2. segítségével kiválthatják egy újabb, jóval magasabb költség- és kamatterhű hitel igénylésével.

Jelentkezzenek bátran azok is, akik nemcsak számviteli, hanem fogyasztóvédelmi panasszal is keresték a BHKE 1., 2.-t, és a panaszának bejelentésétől, valamint a kötelező éves tagdíj megfizetésének napjától számított több hónapon, esetleg egy éven túl panaszának kivizsgálása és érdemi rendezése ügyében a BHKE 1., 2. érdemi lépést nem tett.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 2.-nél újabb hitelt vettek igénybe, és a hitelük elbírálásában az értékbecslést a Belvárosi Bt, a Risk Kft, Belvárosi Közvetítő Iroda Bt végezte.

Kérjük, jelentkezzenek azok is, akik a BHKE. 2. által folyósított „mentőhitel” bedőlése után a Garantiqua Hitelgarancia Zrt.-hez lettek irányítva a hitelspirál további csavarodása céljából.

Várjuk azok jelentkezését, akik a BHKE 2. által közvetített hitellehetőség után újabb hitellehetőséget kaptak a Magyar Ingatlan Minősítési Rendszer (MIMIR) hitelközvetítői részlegétől.

Végül, de nem utolsósorban várjuk azok jelentkezését, akiknek ingatlana, vállalkozásának vagyona a hitelképességük elvesztésének okán végrehajtásra, árverezésre került, és akiknek ezen értékesítésben a Magyar Ingatlan Tanács, Magyar Ingatlanklub, Magyar Építőipari Technológiai Platform közreműködött.

..és szeretnénk, ha azok is jelentkeznének, akiket a BHKE 1.-hez, vagy a BHKE 2.-höz az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE), az INDRA, a Fogyasztók Országos Egyesülete (FOE), illetve a Kontroll lapcsoport irányított.

Az Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés nem titkolt célja az, hogy a felhívására jelentkezők által igazolt tényekkel megtámogatva az adósságcsapda és hitelspirál egyik lehetséges ok-okozati összefüggését, annak mélységeiben elkezdje felgöngyölíteni, a vonatkozó igazoló iratokat összefogja, majd az ügyészségen a megfelelő jogcímeken átfogó, országos vizsgálatot kezdeményezzen.

Fogjunk össze, hiszen az összefonódás (kartell) feltételezhető, ezt viszont bizonyítanunk is kell. Mivel több tízezer család otthonának sorsáról van szó, jelentkezzenek azok is, akik hallomásból szereztek tudomást arról, kivel, mi, hogyan történhetett, illetve családtagként/munkavállalóként szenvedték meg a család/vállalkozás fizetésképtelenségét, a fenti szereplőkkel folytatott üzleti kapcsolat alatt és után. Azaz, bár nem közvetlenül, de közvetve a fenti szereplők közreműködésének köszönhetően lehetetlenültek el. Hiszen a munkavállaló is rendelkezhet hitellel, melyet megfizetni a munkáltatója fizetésképtelenségének, illetve ezen okból kifolyóan felszámolt munkahelyének következtében nem tudott.

 

Budapest, 2011. március 26.

 

 

                                 Összefogással a Kilakoltatások Ellen Társadalmi Szerveződés

                                                                     E-mail: kilakoltatasokellen@gmail.com

 

Web: www.oknyomozo.freeblog.hu           www.jogsertesek.blog.hu

Lehetőség van csatlakozni csoportunkhoz a Facebook-on is!

Akiket nem érdekel a kilakoltatásra váró állampolgár és gyermek sorsa....

Szerdán megszavazták a kilakoltatásokra váró állampolgárok védelméről szóló moratórium meghosszabbítását az Országgyűlésben, mely szavazáson igen sok képviselő kívül maradt. Nagyon kevesen voltak igazoltan távol, általában érdektelenség folytán nem szavaztak. Olyan is volt, aki jelen volt, és mégsem szavazott, többek között Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert és Orbán Viktor miniszterelnököt is hidegen hagyta a szavazás. Érdekes…. Pedig a fizetésüket ezen tevékenységükért a kilakoltatásra váró állampolgárok fizetéséből kapják meg.  Az igazoltan távol lévőket nem bántom, a többieket viszont név szerint sorolom, hiszen minősíti őket, mint embereket. Hozzáállásból megbuktak.

Jelen volt, de nem szavazott: Gulyás Gergely (Fidesz), Jakab István (Fidesz), Zagyva György Gyula (Jobbik), Dr. Latorcai János (KDNP), Mile Lajos (LMP),

Egyáltalán nem érdekelte a szavazás a következő politikusokat: Balog Zoltán (Fidesz), Dr. Bóka István (Fidesz), Borkai Zsolt (Fidesz), Dr. Czomba Sándor (Fidesz), Halász János (Fidesz), Kövér László (Fidesz), Kucsák László (Fidesz), L. Simon László (Fidesz), Lázár János (Fidesz), Dr. Matolcsy György (Fidesz)!!!!, Nógrádi Zoltán (Fidesz), Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz), Orbán Viktor (Fidesz)!!!, Rácz Róbert (Fidesz), Ughy Attila (Fidesz), Varga Mihály (Fidesz).

Dr. Baja Ferenc (MSZP), Baracskai József (MSZP), Dr. Bárándy Gergely (MSZP), Boldvai László (MSZP), Dr. Botka László (MSZP), Ficsor Ádám (MSZP), Dr. Garai István Levente (MSZP), Gőgös Zoltán (MSZP), Gúr Nándor (MSZP), Gyurcsány Ferenc (MSZP), Dr. Harangozó Tamás (MSZP), Dr. Hiller István (MSZP), Dr. Ipkovich György (MSZP), Juhász Ferenc (MSZP), Káli Sándor (MSZP), Kiss Péter (MSZP), Dr. Kolber István (MSZP), Kovács László (MSZP), Dr. Lamperth Mónika (MSZP), Lukács Zoltán (MSZP), Mandur László (MSZP), Mesterházy Attila (MSZP), Dr. Molnár Csaba (MSZP), Dr. Molnár Zsolt (MSZP), Dr. Oláh Lajos (MSZP), Puch László (MSZP), Dr. Szekeres Imre (MSZP), Tóth Csaba (MSZP), Dr. Tóth József (MSZP), Tukacs István (MSZP), Dr. Ujhelyi István (MSZP), Dr. Vadai Ágnes (MSZP), Varju László (MSZP).

Balla Gergő (Jobbik), Egyed Zsolt (Jobbik), Dr. Gyenes Géza (Jobbik), Murányi Levente (Jobbik).

Bús Balázs (KDNP), Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP), Dr. Semjén Zsolt (KDNP), Soltész Miklós (KDNP).

Scheiring Gábor (LMP), Vágó Gábor (LMP). Ivády Gábor (Független), Dr. Szili Katalin (Független).

Összesítve: 66 képviselőt nem érdekelt az emberek sorsa. Ez közel az Országgyűlés 1/3-a.  Fidesz, mint kormányzásért felelős párt képviselői közül 18 képviselője és/vagy minisztere, MSZP: 34 képviselője, Jobbik: 5 képviselője, KDNP: 5 képviselője, LMP: 3 képviselője, Független: 2 képviselője, az az ember, akiben megbíztak az emberek, és csalódást okoztak nekik. Hogy egy szavam sem hazugság, látogassatok el a http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_szav.szav_lap_egy?p_szavdatum=2011.03.16.19%3A49%3A32&p_szavkepv=I&p_szavkpvcsop=I&p_ckl=39 linkre. Ott az is kiderül, ki szavazott nemmel, illetve ki volt az, aki tartózkodott, hiszen nem tudta eldönteni azt, mivel tesz jót az ország elszegényedett állampolgárainak.  

Miről volt szó? 2011. július 01.-ig meghosszabbították a kilakoltatási moratóriumot. Igen ám. Csakhogy nem mindenkinek. Csak azokra a természetes személyekre vonatkozik, akik lakáshitel tartozásból eredő követelés végrehajtás alatt állnak, és nem jogosultak más beköltözhető ingatlan használatára, illetve maradásukkal nem lehetetlenítik el más lakhatását.

A moratórium meghosszabbítása csak a lakáshitelesekre vonatkozik. A törvénymódosítás ugyanis különbséget tesz a lakáscélra felvett és a fogyasztási hitelek között is, a szabad felhasználású hiteleken belül. Ráadásul a bankra van bízva, hogy eldöntse, a szabad felhasználású hitelt az ügyfél lakáscélra (felújítás, korszerűsítés) költötte-e, vagy sem. Viszont, mivel az a törvényben nincs megfogalmazva, leszögezve, konkretizálva, hogy a pénzintézet hogyan minősítheti lakáshitelnek a lakásra fordított egyéb hitelt, így a különbségtétel gyakorlati foganatosítása még nem megoldott.

A módosítás az önkényes lakásfoglalókat, és a hitelezéssel kapcsolatos visszaélések elítélteket továbbra is kizárja a moratóriumra jogosultak köréből.

A moratórium a lakáscélú hitel-, vagy kölcsönszerződésekre, a lakáscélú pénzügyi lízingszerződésekre vonatkozik, de kiterjed azokra a szabad felhasználású hitelekre is, amelyeknek adósai lakóingatlanon lapítottak zálogjogot, és a hitelt a kiürítendő lakásra fordították. Érvényes a moratórium akkor is, ha a kötelezettnek a vételi jog érvényesítése, vagy a lízingszerződés felmondása, illetve a zálogjog végrehajtáson kívüli érvényesítése miatt kellett átadni az ingatlant az új tulajdonosnak.

Még egy csavar: Csizi Péter (Fidesz) javaslatára elfogadták a módosításban, hogy a moratórium védelme csak és kizárólag abban az esetben illeti meg az adóst, ha az ellene indult más követelések behajtásában a tőketartozás összege nem haladja meg a 150 ezer forintot.

A bankok nyernek, mégpedig: lehetővé válik számukra a fedezetlen, illetve részben fedezett hitelek érvényesíthetősége a hitelesek ingatlanából.

Az ilyen-olyan jogcímű kamatokról...

A kamat a pénztartozás azon természetéből született, hogy az adós a pénztartozás összegével, idegen tőkével saját jövedelemre tud szert tenni, miközben a hitelező a pénz időleges használhatatlansága miatt jövedelemtől esik el, ezért a hitelező jövedelemelmaradását valamilyen módon kompenzálni kell. Minden pénztartozás, bármilyen címen is keletkezett (legyen az vételár, vállalkozói vagy bérleti díj, kölcsön, kártérítés), a mai gazdasági és jogi rendszerben eljut - ha az adós előbb ki nem fizeti - abba a létszakaszába, mikortól kezdve az adóst különmegállapodás nélkül is, a törvény erejénél fogva, a tőke megfizetésén túl kamatfizetési kötelezettség is terheli. Van olyan pénztartozás, amelynél az adós a tartozás keletkezésének napjától (pl. bankkölcsön, gazdálkodó szervezetek egymás közti hitelügyletei, gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek egymás közti hitelügyletei), és van olyan, amelynél a lejárat napjától (pl. késedelmi kamat, kártérítés után fizetendő kamat) kezdve tartozik kamatot fizetni. Ilyenformán a kamat valamely idegen tőke (pénz vagy más helyettesíthető dolog) időleges használatáért az adós által fizetendő díjazás, amelynek mértékét általában a tőke előre meghatározott vagy meghatározható törtrészében a használat időtartamához igazodóan határozzák meg.

Gazdaságilag nézve a hitelező a hitelezéssel jelenbeni jövedelemről (pl. bankbetétbe, értékpapírba, műkincsekbe, ingatlanba való befektetésből eredő haszon) vagy fogyasztási lehetőségről (fogyasztási cikkek vásárlásáról) mond le egy jövőbeni jövedelemért vagy fogyasztási lehetőségért (tőke+kamat). Az adósnál ez fordított: ő a jelenbeni jövedelemszerzés vagy fogyasztás lehetőségéért egy jövőbeni pénzről (amit a hitelezőknek vissza kell fizetni) mond le. A kamat tehát ilyen értelemben nem a pénz használatáért járó ellenérték, hanem a jövőbeli és jelenlegi pénzáramlás különbsége, a hitelügylet pedig egy jelenbeni pénz (prompt, azonnali) eladása egy jövőbeli pénzért (határidős vétel).

A kamat feltételezi a főkötelezettség, a tőketartozás létezését. Tőketartozás keletkezése nélkül kamattartozás sem jöhet létre. Nem lehet tehát olyan megállapodást kötni, amelyben az adós, anélkül, hogy egy bizonyos tőkeösszeggel is tartozna a másik félnek, kamatot köteles fizetni (ez egy más jogi tartalmú, pl. járadék jellegű megállapodás lehet). A tőketartozás megszűnésével a tőke után fizetendő kamattartozás is megszűnik. Ha tehát a vételárral késedelembe eső vevő végül a vételárat és a kifizetés napjáig felmerült késedelmi kamatokat is megfizeti, a vételár, mint tőke megfizetésére vonatkozó kötelezettségének megszűnésével megszűnik a kamatfizetési kötelezettsége is. A megszűnt tőketartozás alapján, annak megszűnése előtt keletkezett kamat azonban önállóan is érvényesíthető a tőketartozás megszűnése után. Ha tehát a hitelező bank a kölcsönvevővel szemben egy bizonyos időszakra esedékessé vált ügyletikamat-követeléseit egy másik vállalkozóra engedményezi, ez utóbbi az adóstól ezen kamat megfizetését akkor is követelheti, ha az adós a tőketartozását és más időszakokra a bankkal szemben fizetendő kamattartozásait a banknak már megfizette. A már esedékes kamatkövetelések tehát ilyenformán függetlenedhetnek a tőketartozástól, és önálló életet élhetnek, engedményezés, elengedés, megterhelés tárgyai lehetnek.

A járulékosságot jól jellemzi az is, hogy a tőketartozás elévülésével a tőketartozás után esedékessé váló kamatok is elévülnek. A tőketartozás elévülése a kamatok önálló életének végét is jelenti, függetlenül attól, hogy a kamat az esedékessé válásától eltelt időre tekintettel önmagában még nem évült el. A kamatkövetelés viszont önállóan hamarabb is elévülhet, mint a tőkekövetelés, amennyiben ez utóbbi elévülési ideje a kamat elévülési idejéhez képest még nem járt le. Ha például a megrendelő vállalkozóidíj-tartozásának esedékessé válása óta több mint öt év eltelik anélkül, hogy az elévülés megszakadására (pl. fizetési felszólítás, perindítás a vállalkozó részéről, tartozás elismerése a megrendelő részéről) vagy szünetelésére (olyan a vállalkozón kívüli ok, ami miatt a vállalkozó nincs abban a helyzetben, hogy érvényesítse követelését) hivatkozhatna a vállalkozó, a vállalkozói díjtartozás elévül. Elévülnek azonban azzal együtt az esedékessége óta minden egyes késedelmes napra keletkezett késedelmi kamatok is, beleértve azt is, amely a késedelem első napján vált esedékessé, és amelynek keletkezése óta az ötéves elévülési idő eltelt, és azt is, amely a tőketartozás elévülésének napját megelőző napon vált esedékessé. Ha viszont a kölcsönadó a tőkekövetelését peresíti az adóssal szemben, de az ügyleti kamatokat nem, az ügyleti kamatok elévülhetnek függetlenül attól, hogy a bíróság a tőkekövetelést megítéli, a bíróság ugyanis a kamatokról nem dönthet, ha a kereset arra nem terjed ki.

A kamat arra az időtartamra jár, amely a tőkeösszeg átengedésétől (vagy azon időponttól, amelytől kezdve a tőkeösszeg a hitelezőt illetné) a tőkeösszeg megfizetéséig terjed. Ez az időtartam egy naptól korlátlan ideig tarthat, természetesen az ésszerűség határain belül (ma nem számít ritkaságnak a 20-25 éves futamidő sem). Az egy napnál rövidebb futamidőre történő kamatfizetést a kamatra vonatkozó törvényes rendelkezések nem igazán tudják kezelni, a Polgári Törvénykönyv rendszere a minimálisan egynapos határidőre, futamidőre épül fel. Ennek ellenére - mivel a magánjog azon szabályai, amelyek közé a kamat is tartozik, megengedőek, azaz attól a felek egyező akarattal eltérhetnek - nem zárható ki, hogy a részletes feltételek rögzítése esetén a szerződő felek egy napnál rövidebb futamidőben és ahhoz igazodó kamatfizetési feltételekben állapodjanak meg. Általában a százalékban kifejezett kamatlábak egyéves futamidőre vannak megállapítva, de változó kamatláb esetében lehetséges rövidebb kamatperiódusok rögzítése is. Az éves periódusra megállapított kamatláb azt az összeget fejezi ki, amelyet az adósnak a tartozás minden száznyi összege után egy évre fizetnie kell. Az évnél rövidebb időszakra arányosan eső kamatot ilyen esetben a napok száma szerint kell kiszámítani. Abban az esetben, ha kamatként a tőke járadékaként egy meghatározott pénzösszeg van kikötve, a kamatláb a tőkéhez és a futamidőhöz viszonyítva ezen összegből is visszaszámítható.

A kamat attól függetlenül megilleti a hitelezőt, hogy a tőke használata tekintetében az adóst vétkesség terheli-e vagy sem, azaz felróható-e neki, hogy esetleg jogellenesen van a tőke birtokában, vagy sem. Ez a legplasztikusabban a késedelmi kamatnál érhető tetten, amelyet akkor is fizetnie kell az adósnak, ha a késedelmét kimentette, azaz például vis maior okozta a késedelmet.

A lejárat előtt azonban általában az adós sem jogosult teljesíteni a tartozását, hacsak számára az előteljesítés nincs megengedve. A lejárat minden esetben egy naptári naphoz kötődik, amely lehet egy meghatározott teljesítési határnap, amikor csak annak a napnak a 24 órája folyamán történhet a teljesítés, vagy egy teljesítési határidő vége, amikor az adós a határidő első napjától a lejárati nap 24. órájáig teljesítheti tartozását azzal, hogy a hitelező azt még nem követelheti.

Sok esetben nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos tőke alapján, arra tekintettel teljesített mellékszolgáltatás kamat-e, vagy sem.

A bankok az ügyleti kamatokon túl gyakran terhelik meg az ügyfeleket más költségekkel is, amelyek a hitellel kapcsolatos terheket növelik, de nehéz eldönteni azokról, hogy kamatjellegűek vagy sem.

Rendelkezésre tartási díj: Kamatnak tekinthetők a rendelkezésre tartási díjak, amelyeket a bank akkor igényel, ha a kölcsönösszeg folyósítására nem a szerződéskötéssel, hanem a bank által lefolytatott hitelképességi vizsgálat után vagy az adós egyoldalú nyilatkozatán alapuló lehívás alapján kerül sor. Ez a díj azt ellentételezi, hogy a bank a kölcsöntőkét megszerzi, az adós rendelkezésére tartja, de ezért más módon nem tudja kamatoztatni, viszont a folyósításig az adóstól nem követelhet ügyleti kamatot.

Disagio: Kamatnak minősül az úgynevezett disagio is, amelyet a bank a hitelnyújtás költségeinek fedezése céljából a tőkeösszeg bizonyos hányadának erejéig a tőkeösszegből a folyósításkor visszatart, az adós azonban a disagio összege után is köteles az ügyleti kamatot a teljes futamidőre megfizetni. A disagio tehát tulajdonképpen kamatos kamat kikötését jelenti, de az a törvényes szabályok alapján nem jogellenes.

Hitelkérelmi, hitelbírálati, értékbecslési, kezelési és hitelközvetítési díjak: Nem minősülnek kamatnak viszont a hitelkérelmi, hitelbírálati, értékbecslési, kezelési és hitelközvetítési díjak, mert azok a futamidőtől független kötelezettségek. Ennek ellenére az ilyen költségeket, bizonyos kivételekkel az úgynevezett teljes hiteldíjmutató számításánál, melyet minden banknak, minden hitelterméke tekintetében közzé kell tennie, figyelembe kell venni. Meg kell azt is jegyezni azonban, hogy amennyiben az ilyen költségek nem állnak arányban azzal a ráfordítással, amelyek fedezetére szolgálnak, úgy burkolt kamatkikötésnek minősülhetnek, amely az uzsora és a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közti értékaránytalanság megállapítása során bírnak jelentőséggel.

A jelenlegi előírások szerint a kamatos kamat nem tilos, de csak a felek erre vonatkozó megállapodása alapján van helye az érvényesítésének. Kamatos kamat alatt az ügyleti kamatot terhelő további ügyleti kamatot lehet érteni (ilyen lehet például a korábban már említett disagio utáni kamatfizetés, vagy a folyószámlába beállított ügyleti kamat utáni kamat).  Tőkésített ügyleti kamat: Az ügyleti kamat a futamidő végén "tőkésedik", amennyiben azt az adós nem egyenlíti ki, és utána a hitelező ugyanúgy késedelmi kamatot követelhet, mint a tőketartozás után. Ez azonban nem jelent valódi kamatos kamat kikötést. Késedelmi kamat után pedig késedelmi kamat felszámítása aligha képzelhető el.

A magánjog szerint pénztartozások után főszabályként kamat jár, függetlenül attól, hogy a pénztartozás milyen típusú szerződésből származik (legyen az adásvételi, vállalkozási, bérleti vagy más szerződés). Ez alól csak magánszemélyek egymás közötti ügyletei képeznek kivételt, ahol csak különmegállapodás esetén jár a pénztartozás után kamat. Ez azt jelenti, hogy ha gazdálkodó szervezetek (egyéni vállalkozók, gazdasági társaságok, egyesülések, szövetkezetek; az állam, az önkormányzatok, költségvetési szervek, társadalmi szervezetek és köztestületek magánjogi kapcsolataikban) egymással vagy magánszeméllyel lépnek ügyleti kapcsolatokba, a pénztartozások után kamatot kötelesek fizetni, illetve kamatot követelhetnek. Késedelmi kamat a szerződő felek minőségére tekintet nélkül a törvény erejénél fogva minden pénztartozás késedelme esetén megilleti a hitelezőt.A kölcsönszerződés szabályai szerint viszont az adós a hitelezőnek csak abban az esetben köteles a kölcsöntőke után kamatot fizetni, ha a hitelező pénzintézet. Más esetekben tehát a szabályozás a szívességi kölcsönt feltételezi. Ez magánszemélyek egymás közti viszonyában összhangban áll a fenti általános szabállyal, a gazdálkodó szervezetek egymás közti, illetve magánszemélyekkel fennálló ügyleteinél azonban ellentmond annak. Tekintettel azonban arra, hogy a kölcsönszerződés szabályai speciálisak, ezért a kölcsönügyletekre azokat kell elsődlegesen alkalmazni.

A magánjogi szabályok szerint tehát ügyleti kamat kikötésére a következő esetekben van, illetve lehet szükség: gazdálkodó szervezetek egymás közötti és magánszemélyekkel kötött kölcsönszerződései esetében, amennyiben a hitelező nem pénzintézet. Magánszemélyek egymás közötti bármilyen olyan ügyleténél, ahol a pénztartozás után ügyleti kamatot akarnak felszámítani (pl. eladó az általa átruházandó lakás vételárára vagy annak egy részére fizetési haladékot enged a vevőnek, ez esetben az eladó a halasztott fizetésre tekintettel a vételár vagy annak egy része után csak akkor igényelhet kamatot, ha ebben kifejezetten megállapodott a vevővel). A magánszemélyek közti kamatmegállapodáshoz a jelenlegi gyakorlat megköveteli a kifejezett nyilatkozatok bizonyíthatóságát (írásban, tanúkkal), a ráutaló magatartásokat nem fogadja el feltétlenül kamatkötelezettséget eredményező szerződési nyilatkozatként (pl. az adós bizonyos időszakra nagyobb összeget fizet vissza, mint a tőketartozása). Minden olyan ügylet esetében, ahol nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot (pl. bemutatóra szóló értékpapír, mezőgazdasági termény, energia, üzemanyag) tőkeként kölcsönöznek, ami után a kölcsönbe adó kamatot kíván érvényesíteni.

Az úgynevezett törvényes hitelkamat a gazdálkodó szervezetek egymás közti, illetve magánszemélyekkel fennálló hitelezési jellegű pénztartozást involváló ügyletei után járó kamat (pl. a szállító vállalkozás az eredeti fizetési határidőhöz képest további haladékot enged egy hitelkeret erejéig a megrendelőjének, és ezzel számára áruhitelt biztosít).

A késedelmi kamat a pénztartozás lejáratot követő, késedelmes megfizetése esetén illeti meg a pénzkövetelés jogosultját.

A károkozó a károkozás időpontjától (amellyel a kártérítési kötelezettség is esedékessé válik) a kártérítés összege után kamatot köteles fizetni. Ennek alapját a pénztartozások utáni általános kamatfizetési kötelezettségben, illetve a késedelmi kamatban kell keresni.

Az egyenértéki kamat, amely annak terhére állapítható meg, akinek idegen vagyon, idegen pénz volt a birtokában, anélkül, hogy annak jogosultja valami ellenértéket kapott volna azért, hogy a másik fél az ő vagyonának, pénzének hasznát vehette. Ilyen egyenértéki kamat illetheti meg például a jogalap nélkül gazdagodó személlyel szemben azt, akinek rovására a gazdagodás bekövetkezett (pl. az egyik fél bankszámlájáról téves átutalás miatt olyan fél bankszámlájára kerül egy meghatározott pénzösszeg, aki arra egyébként semmilyen jogcímen nem lenne jogosult, és ez utóbbi fél csak egy bizonyos idő elteltével fizeti vissza a tévesen átutalt összeget). A szerződés felbontása esetén a feleket a visszajáró szolgáltatások után, a szerződés érvénytelensége esetén, a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása miatt a feleket a visszajáró már teljesített szolgáltatások után.

A váltókamat, a váltókövetelés lejárta után a váltó jogosultját illeti meg.

Az ítéleti kamat a bírósági határozatban fizetésre kötelezett és az ítéletben rögzített fizetési határidőt elmulasztó adóst akkor is terheli, ha az ítélet ezt már nem is mondja ki. A törvény erejénél fogva járó kamatot a felek megállapodásukkal természetesen már előre is mellőzhetik.

A hitelező nem érvényesíthet késedelmi kamatot, ha egyidejűleg ő maga úgynevezett jogosulti késedelemben van, például a felajánlott fizetést a lejárati napon az adóstól nem fogadja el, nem állítja ki az adós számára a fizetéshez szükséges számlát. Ugyancsak nem tarthat igényt a hitelező a késedelmi kamatra, ha a lejárt követelés teljesítésére kamatmentes fizetési haladékot engedett az adósnak. A hitelező akár az ügyleti, akár a törvényes kamatot elengedheti az adósának, amely tulajdonképpen egy megállapodás a felek között.

A kamat, pontosabban szólva a kamatláb a tőke használatának teljes időtartama alatt lehet változatlan (fix kamat), vagy a futamidő alatt időszakonként változhat (változó kamat). 2002. január 1. előtt a törvényes kamatok, beleértve a késedelmi kamatot is, fix kamatok voltak. 2002. január 1. óta azonban a kamatkövetelés esedékessé válásától a kamatkövetelés alapjául szolgáló kötelezettség teljesítéséig terjedő időtartam minden időszakára a költségvetési törvény által az adott időszakra vonatkozóan meghatározott kamatmértéket kell alkalmazni. Fix kamat viszont továbbra is a váltókamat. Az ügyleti kamatok jellege attól függ, hogy a felek változó vagy fix kamatozásban állapodnak-e meg. A felek azonban a változó törvényes kamatok helyett is kiköthetik, hogy azok a futamidőre változatlan, fix kamatok legyenek. Ha például a bank ügyfelével abban állapodik meg, hogy az ügyfél az általa 5 évre felvett kölcsön után évi 14 százalékos mértékű fix kamatot köteles fizetni, akkor a kölcsön futamidejének mind az öt évére 14 százalék marad a kamat mértéke. Ebben az esetben, ha a bank nem köti ki a kamatemelés jogát a pénzpiaci viszonyok változása esetére, a bank viseli a kamat mértékét befolyásoló tényezők kamatnövelő kockázatait, az ügyfél pedig annak veszélyét, hogy a kamatok az öt év alatt csökkennek, neki azonban a magasabb kamatot kell a teljes futamidő alatt viselnie, viszont a terhei így biztonságosabban, előre kalkulálhatók. Amennyiben a megrendelő és vállalkozó abban állapodnak meg, hogy a vállalkozói díj késedelmes megfizetése esetén a mindenkori jegybanki alapkamat másfélszeresének megfelelő késedelmi kamattal tartozik a megrendelő a vállalkozónak, ha a bank ügyfelének 3 hónapos USD LIBOR + 1,5 százalékos kamatra nyújt devizahitelt, a felek változó kamatozást kötöttek ki.

A jegybanki alapkamat a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikájának eszköze, tulajdonképpen egy úgynevezett irányadó kamatláb, amelyet a monetáris helyzet függvényében a jegybank időszakonként módosít, és MNB-közlemény formájában, a kezdőnap meghatározásával a Magyar Közlönyben közzétesz, és amelynek célja, hogy annak mértékével befolyásolja a piaci szereplők által alkalmazott hitel- és betéti kamatok mértékét. A jegybanki alapkamat mértéke jelenleg, 2002. február 19-től 8,5 százalék.

A LIBOR (London Interbank Offered Rate) elnevezés azt a londoni bankközi kamatlábat jelenti, amelyet egy első osztályú londoni bank egy másik első osztályú londoni banknak számít fel rövid lejáratú hitelezés során. A kereskedelmi bankok devizahiteleik kamatait általában a LIBOR-hoz és leginkább az USD LIBOR-hoz kötik. A LIBOR alkalmazása esetén ún. rollover rátákról van szó, ahol az egy adott pillanatban ajánlott LIBOR-kamatlábat 3, 6, 9 vagy 12 hónapra rögzítik, majd ezen idő leteltekor újabb azonos időszakra állapítanak meg kamatot. A bankok az adott deviza LIBOR rátáját meghaladó kamatlábat állapítanak meg. Ezt a különbözetet spreadnak nevezzük. Ha tehát az a szerződéses kamatkikötés, hogy 3 hónapos USD LIBOR + 15 százalék és a 3 hónapos USD LIBOR a megállapodáskor évi 7,5 százalék, akkor az első három hónapos időszakra a fizetendő kamat mértéke évi 9 százalék. Amennyiben a három hónapos szakasz végén, azaz rolloverkor 3 hónapos USD LIBOR évi 7,8 százalék, a következő 3 hónapos időszakra fizetendő kamat évi 9,3 százalék.

Az euró-valutaövezet LIBOR-ja az úgynevezett EURIBOR. Az EURIBOR az európai valutaunió területén székhellyel vagy telephellyel rendelkező reprezentatív bankok által a bankközi hitelezésben alkalmazott kamatlábakból naponta (a hétvégék, az első karácsonyi ünnepnap és újév napjának kivételével) képzett heti, illetve egy hónapostól 12 hónaposig terjedő rollover kamatláb.

A LIBOR-hoz és EURIBOR-hoz hasonlóan létezik az úgynevezett BUBOR, amely az aktív kamatjegyző magyar bankok által alkalmazott ajánlati kamatlába alapulvételével az MNB által naponta kiszámított referencia-kamatláb.

A változó kamatozással nem azonos a hitelező kamatváltoztatási joga. A szerződő felek megállapodása alapján a hitelezőnek joga lehet arra, hogy az ügyletre irányadó kamat mértékét egyoldalúan változtassa. Ez a - elsősorban pénzintézetek által alkalmazott - megoldás tisztességéhez akkor nem férhet kétség, ha: az adós ennek jelentőségéről a szerződéskötést megelőzően megfelelő tájékoztatást kap, a hitelszerződés kifejezetten tartalmazza ezt a lehetőséget és annak szabályait, a hitelezőnek viszonylagosan objektív változások, így elsősorban a refinanszírozás feltételeinek reá nézve hátrányos megváltoztatása esetén áll rendelkezésre ez a jogosultság, és az adósnak joga van arra, hogy ilyen kamatváltoztatás esetén a szerződést felmondja, és tartozásait megfelelő diszkontálás mellett előtörlesztéssel rendezze.

A biztosítói kezesség

A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 2000. évi XCVIII. törvény (az 1995. XCVI. törvényhez hasonlóan) 1. számú mellékletének A. része, amely „A nem-életbiztosítási ág ágazatok szerinti besorolása” címet viseli, a 15. pontban tüntette fel a kezességet, éspedig közvetlen, továbbá közvetett kezesség formájában. A Bit. indoklása szerint, a biztosítási rendszer alapintézményei összhangban vannak az EU előírásaival. Tulajdonképpen ennek a harmonizációs törekvésnek megnyilvánulása a törvényben a kezesi biztosítás is, amely az EU irányelveiben több helyen is szerepel.

Általános definícióként rögzíthetjük, hogy a kezesi biztosítás egy olyan speciális tartalmú jogügylet, melynek keretében a biztosító kezesi biztosítási szerződést köt ügyfelével, ezt követően pedig a kezesi biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvényben arra vállal kötelezettséget, hogy a kedvezményezett minden olyan pénzügyi veszteségét megtéríti, mely abból származik, hogy a biztosítóval szerződő fél a kedvezményezettel szemben nem teljesítette valamely szerződésen alapuló, vagy egyéb jogi kötelezettségét. A kedvezményezett részére a biztosíték tehát nyilvánvalóan nem az a biztosítási szerződés, amelyet a biztosító megköt az ügyfelével, hanem az a kötelezettségvállalást tartalmazó dokumentum, amelyet a biztosító ennek a szerződésnek alapján állít ki. A kedvezményezett szempontjából tehát nem a biztosítási szerződésnek van jelentősége, hanem annak a kötelezettségvállalásnak, amely a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény formájában a kedvezményezett javára jön létre.

A biztosító kötelezettségét ugyanis a kedvezményezettel szemben a kötelezvény, illetve az abban foglalt jognyilatkozat testesíti meg. Éppen ezért, ahogy bankgarancia esetében sem a bank és ügyfele közötti szerződést, hanem csupán az ennek alapján megtett jognyilatkozatot, vagyis magát a bankgaranciát kell benyújtani adott esetben a vámhatóság, mint kedvezményezett részére, úgy a biztosító kötelezettségvállalása esetében sem volt indokolható, hogy a Vámtörvény a biztosítási szerződés alapján kiállított biztosítói kötelezvény helyett magának a biztosítási szerződésnek a benyújtását követelje meg a biztosító részéről. A szabályozás tehát tulajdonképpen nem vette figyelembe a kezesi biztosítás sajátos, kétfázisú jogügylet jellegét. A biztosítási jogviszonyra ui. egy jogilag voltaképpen önálló életet élő kezesi jogviszony épül. Az erről kiállított okirat (kötelezvény) az igazi biztosítéka annak, hogy a biztosítékot nyújtó, esetünkben a biztosító, kötelezvényben foglaltak szerint helyt fog állni.

A biztosítók tehát jogosultak kezesség és garancia vállalásra egyaránt, így természetesen az egyes ágazati törvények meghatározhatják, hogy biztosítékként a biztosító részéről milyen tartalmú kötelezvényt fogadnak el, olyat-e, amelyben a biztosító készfizető kezességet vállal, vagy csak olyat, amely garancia tartalmú, vagyis a bankgaranciával azonos kötelezettségvállalást foglal magában. Ennek a kérdésnek az eldöntése során a jogalkotó számára egyébként mérlegelési szempont kell , hogy legyen az is, hogy a kezesség a „biztosítéki piacról” értelemszerűen kedvezőbben beszerezhető, mint a garancia, ezáltal az érintett gazdálkodó szervezetek számára gazdaságosabb megoldást jelenthet, a jogügyletben érintett felek érdekei kiegyensúlyozottabban jelennek meg, a kedvezményezett részére pedig végső soron ugyanolyan biztonságos, hisz szerződésszegés esetén - tekintettel a kezességet vállaló személyre - egy indok nélküli lehívás alapján ugyan (bankgaranciáknál gyakran felmerülő probléma a jogtalan lehívás), de bizonyosan hozzájut a kötelezvényben megjelölt összeghez. Nem véletlen, hogy egyes országokban - szemben a „túlbiztosításra” törekvő hazai gyakorlattal - a garancia helyett a kezesség intézménye az elterjedtebb.

A biztosítók által kiállított kötelezvények tartalmuk szerint jellemzően tehát készfizető kezességvállalást tartalmazó dokumentumok, de amennyiben a szerződő felek így állapodnak meg, akkor a biztosító az absztrakt bankgaranciához teljesen hasonló feltétel nélküli, visszavonhatatlan, az alapjogviszony bármilyen előzetes vizsgálatát kizáró kötelezvény kiállítását is vállalhatja. Fontos hangsúlyozni, hogy a kezességvállalás jelenti a kezesi biztosítók fő tevékenységét, garancia vállalására jogosultak ugyan, de ezt igen ritkán teszik, standardizált, a KKV-k gazdálkodását leginkább elősegítő terméket pedig jellemzően nem dolgoznak ki olyan rendszerekre vonatkozóan, amelyek garancia vállalást követelik meg.

A kedvezményezett szempontjából a készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény is a bankgaranciával teljesen azonos biztonságot nyújtja - hiszen a kötelezvényt egy részvénytársaságként működő, a tevékenységre vonatkozóan felügyeleti engedéllyel rendelkező biztosító intézet bocsátja ki -, a biztosítóval szerződő fél számára azonban e konstrukció sok szempontból kedvezőbbnek minősíthető.

Az Európai Unió tagállamainak mindegyikében a biztosítók által vállalt kezesség - az eredetileg ezen célokra használt bankgarancia mellett egy, a gazdaság minden szereplője (így adott esetben az állam által is pl. vám, jövedék, közbeszerzés területe) teljesen elfogadott garanciális eszközként szerepel. Ez a körülmény ezekben az országokban megteremtette azt a lehetőséget, hogy a vállalatok ne csupán egy banknál rendelkezzenek hitelkerettel, hanem a kezesi biztosítójukkal is megállapodjanak egy keretösszegre vonatkozóan, amelynek terhére szükség esetén a garanciális kötelezettségeik megoldása céljából a biztosítót veszik igénybe. Ezzel a megoldással ezek a vállalatok egy kiegészítő „mozgásteret” nyernek és tulajdonképpen elsődlegesen védelmezik - a működő tőke igényeit figyelembe véve - a bankjuknál kiharcolt hitelkereteiket, amelyeket valóban a legszükségesebb célra tudnak használni, a garanciális kötelezettségeik biztosítására pedig - legalább részben - a kezesi biztosító segítségét veszik igénybe.

Bővebben: http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2005-januar/Kezesi-biztositas-Magyarorszagon-avagy-a-turelem-rozsat-terem.html 

Miért nincs egységes jogszolgáltatás Magyarországon?

Az egységes bírói jogalkalmazásnak alkotmányos értéknek kellene lennie, amely olyan általánosabb elvek megvalósulását szolgálja, mint pl. az egyenlőség, vagy a jogbiztonság. Na, ez az, ami 2011.-ben nincs Magyarországon, hiszen azonos jogszabályok alkalmazásánál hasonló ügyekben eltérő döntések születnek. A mai magyar bírói gyakorlatban nincs a jogértelmezési elveknek átfogó, közösen elfogadott és alkalmazott rendszere, amely alapot nyújthatna a jogalkalmazás állandóságához, és előreláthatóságához a jogesetek egyes típusainak elbírálásánál. Ez a rendszer bizonyos korlátokat és indoklási kényszert hozhatna a bírói jogalkalmazás során. Arra szorítaná a bíróságokat, hogy határozataikban indokolják, milyen értelmezési elveket alkalmaztak az alkalmazott jogszabályoknál, és indokolják választásukat az éppen nem alkalmazott elvekkel szemben. Ez az indoklási kényszer a döntések sorozatát követhetőbbé és átláthatóbbá tenné.

A jogalkalmazás során a jogalkotó a jogszöveg hétköznapi nyelvhasználatban kialakult szokásos értelmet tulajdonítja. Ha a szokásos értelmétől megfosztják, az relatívvá válik, így a döntés a jogszöveg szokásos értelmével való szakítást jelenti. A jogalkalmazás során a bíró sokféle okból mehet szembe a jogszabály szövegével, bár egy dolog minden esetben azonos. Nevezetesen az, hogy tágítani, vagy szűkíteni akarja azt a jogvédelmet, amelyet egy ügyben valamelyik félnek a szokásos nyelvi értelme szerint vett jogszabály nyújthat. A helyességi, vagy célszerűségi mérce (mellyel ez indokolható) általában szubjektív jellegű. Az, hogy mit tart valaki helyesnek, vagy célszerűnek, személyenként és bíróságonként változó.

A bíráknak szabadságukban áll olyan sokat, vagy olyan keveset mondani, amennyi jól esik nekik. Ha kevesebbet akarnak mondani, olyan érvelési fordulatokhoz folyamodnak, amelyek részben láthatatlanná teszik a döntéshez vezető lépéseket. Pl. a kiterjesztő értelmezés alkalmazásában bármilyen értelem tulajdonítható egy-egy kifejezésnek. Ha a bíró erre hivatkozik, azonnal mentesül attól, hogy behatárolja a szöveg szokásos értelmét, összevesse azt a tényállásban megállapított tényekkel, és indokolja az általános értelem, és a konkrét tények összefüggéseit. A kiterjesztő értelmezés azt a látszatot kelti, hogy a bíró továbbra is a jogszöveg keretein belül marad, pedig éppen a jogszöveg szokásos értelmétől való elszakadást leplezi. Mivel nem látszanak a kiterjesztő értelmezésnek, mint kifejezésnek a fogalmi határai, konkrétan az, hogy hol ér véget az értelmezés, így azt mindenre ki lehet terjeszteni. Ezzel csak az a probléma, hogy ez valójában nem értelmezés, csupán kiterjesztés, méghozzá a jogvédelem kiterjesztése a jogszöveggel szemben, az annak azonosítható nyelvi értelméből le nem vezethető jogi helyzetekre.

A „jogalkotói szándék”-ra való hivatkozás olyan érvelési fordulat, amelynél a jogalkalmazó nem vizsgálgatja a szöveget, és annak fogalmi határait, hanem egyszerűen egy általa megállapított jogalkotói szándékra alapítja a döntését, akár a jogszöveg egyébként azonosítható értelmével szemben is. A jogalkotói szándékra hivatkozás kétszeresen is fiktív. Fiktív egy egységes jogalkotói akarat léte tekintetében, és fiktív egy ilyen akarat tekintetében is. A végeredmény pedig szükségképpen merőben spekulatív feltételezés, hiszen egy jogszabály szövege mögött sokféle szándék meghúzódhat, sokféle tartalommal, melyeket utólag lehetetlen azonosítani. A jogalkotói szándék feltételezésével a bíró a saját célszerűségi szempontjait, vagy értékítéleteit érvényesítheti a döntéseiben, hiszen egy ki nem fejezett jogalkotói szándék keresésével legtöbbször az a megoldás érvényesül, melyet maga a bíró vél a legmegfelelőbbnek.

A jogszöveg átlépésének következő, alkalmazott jogi technikája az, amikor a bíró a jogszabály célját helyezi szembe a jogszöveggel. A jogszabály céljának figyelembe vétele teljesen helyénvaló, ha ez a cél a jogszövegben megjelenik, vagy abból kétség nélkül, egyértelműen levezethető. Probléma akkor adódik, ha a jogszabály konstruált, a bíró által megállapított célja kerül szembe a jogszöveggel, és az így konstruált jogszabályi cél arra szolgál, hogy a bíró átlépjen a jogszövegen.

A bírói jogértelmezési gyakorlatok jelenlegi formájukban több veszélyt is hordoznak, hiszen a jogszöveg, mint objektív mérce tökéletesen figyelmen kívül marad, és a bíró szubjektív preferenciái érvényesülnek. Ezekkel a technikákkal az igazságtalanság könnyebben érvényesül a döntés rendszerbeli hatásait tekintve. Valamint ez segítette elő az eltérő bírói jogértelmezési gyakorlatok kialakulását, mely mára tökéletesen és teljesen követhetetlenné vált. Viszont, ha az ügyfél sérelmezi a bírói jogértelmezésre alapozott döntést, és ennek érdekében fellebbez, hogy enyhítse az őt ily módon ért jogsérelmét, a válasz általában az, hogy a bíróságoknak szükséges annyi mérlegelési hatáskör, hogy a jogi szabályozás esetenkénti merevségét rugalmas értelmezéssel enyhítsék. Ez a felületes megközelítés káros és védhetetlen, ugyanis az ilyen döntések legnagyobb hibája, hogy a jogszövegen túllépő bíró nem méri fel döntésének az ügyön túli hatásait.

A tudatos contra legem jogalkalmazás mindig jogalkotói hibát, illetve mulasztást feltételez, így egyben önmagában jogpolitikai döntést, és ebben megnyilvánuló értékítéletet jelent. E kimondatlan feltételezés alapvetően abban áll, hogy a jogalkotó vagy elmulasztott valamilyen jogvédelmet biztosítani valakik számára, vagy akart ilyen jogvédelmet biztosítani, de a jogszöveg formába öntésével ezt nem tudta elérni. Ebből következően nyilvánvaló, hogy erre a hibára, mulasztásra a bírónak egyértelműen rá kellene mutatnia, amit természetesen nem tesz meg, helyette utaló értelmezésre hivatkozik.

Egy jogszöveggel szemben álló döntés legtöbbször morális paradoxont hordoz, miközben szubjektív alapon az igazságosságra, vagy célszerűségre törekszik. Amennyiben egy bíróság eltér egy rendelkezés azonosítható értelmétől, rendszerbeli problémák is adódnak. Ezek a problémák egyben jelzik az egyedi ügyekben végzett morális alapú igazságkeresés hátulütőit is, mely hátrányok az ügyön túli következményekből is adódhatnak. Sokan vannak ugyanis, akik bíznak a jogszabály egyértelmű szövegében, és így pl. kártérítési igényt nem érvényesítenek, vagy nem támadják meg egy hivatal elutasító határozatát. Nem teszik meg, hiszen csak utólag, az igényérvényesítési határidő esetleges letelte után tudhatják meg a döntésből, hogy igényérvényesítési lehetőségük állhatott volna fönn, hiszen az igényérvényesítésről lemaradók nem láthatják a jogszabály szövegében azt az értelmet, amelyet a bíróság később tulajdonít neki. A rugalmas, jogszövegtől elszakadó jogalkalmazás eredménye az: a jogszabállyal kapcsolatos, a jogszöveg hétköznapi értelmén alapuló várakozásokat szétzilálja, és sok tekintetben kiszámíthatatlanná teszi a joggyakorlatot. A bírák személyisége kerül első számú tényként, szempontként a jogszöveg helyére, sokszor a jogszöveggel szemben. Az egyes bírák sajátos jelleme, hajlamai, elfogultságai és szokásai határozzák meg azt, mit fognak törvényesnek tekinteni, és mit nem. A hátrányos ügydöntő határozattal szemben mégis érdemes jogorvoslattal élni, hiszen a következő bíróság más jogértelmezési gyakorlatot alkalmazhat, így előnyösebb döntés is kinézhet az ügyfél számára. Vagy nem.

Viszont a szöveghű értelmezés sem ideális megoldás, hiszen vannak ügyek, melyekben a szöveghű döntések a méltánytalanság, vagy igazságtalanság érzetét kelthetik valamelyik félben, illetve a közvéleményben. A bírói hatalom elsősorban az ítélkezésben nyilvánul meg, így a függetlenség biztosítékai elsősorban az ítélkezés függetlenségéhez kötődnek, és ez a függetlenség abszolút alkotmányos védelem alatt áll. A bírói hatalom azonban nem korlátlan, hiszen kifejezett korlátja a törvénynek való alávetettség. Ez viszont nehezen ellenőrizhető, és még nehezebben kérhető számon. Pedig a bíróságok nem írhatják felül, vagy egészíthetik ki a jogszabályokat, akkor sem, ha azok alkalmazása a megítélésük alapján nem vezet kívánatos eredményhez, vagy éppen célszerűtlen. A bíróságok alkotmányos szerepköréhez nem tartozik hozzá, hogy az elismert jogforrási formákban megjelenő jogszabályoktól elszakadva, és azokkal ellentétben más szabályokat kényszerítsenek ki.

A jogalkalmazás egységessége, amely alkotmányos érték, a jogbiztonság lényegi vonásaihoz tartozik, és a jogbiztonságból levezethető. Csak az egységes jogszolgáltatás tudja megteremteni annak lehetőségét, hogy a jogalanyok számára a jogszabályok tartalma kiszámítható legyen, ami ugyancsak jogbiztonságból folyó követelmény. A jogalkalmazás egységessége a jogalanyok törvény előtti egyenlőségének egyik feltétele. A hasonló ügyekben hozott eltérő döntések kiszámíthatatlanná teszik a jogszabályi előírásokat, sértik a jogalanyok azon jogát, hogy hasonló tényeiket egyenlően ítéljék meg a jogszabályok alapján. Egységesebb jogértelmezés viszont csakis a szöveghű értelmezésen alapulhat. A jog csak akkor tudja az emberi közösségekben koordinációs feladatát betölteni, ha előzetesen elvárásokat tud közvetíteni, és ezáltal kiszámíthatóvá tudja tenni a szereplők magatartását. A jog akkor tud elvárásokat hatékonyan közvetíteni, ha a célcsoportok számára azonosítható tartalmat mutat föl. A jogbiztonság elvéből fakad azon tényleges lehetőség megteremtésének szükségessége, hogy a jogalanyok a jogszabályok előírásaihoz tudják igazítani magatartásukat, ugyanakkor lássák annak lehetséges következményeit is, ha jogsértést követnek el. Egy jogállamban ilyen előrelátás nélkül nem létezik materiális jogi felelősség. A jogbiztonság esetében a kiszámíthatóság alapvető érték, melyet a jogszövegek szöveghű értelmezése biztosíthat. A jogkövetés, a kiszámíthatóság csak akkor érhető el, ha a hétköznapi ember számára a jogszöveg azonosítható, értelmezhető. Szükségképpen zavart okoz, ha a jogalkalmazásban a szövegnek specifikus, hétköznapi értelemtől elszakadó, az átlagember számára követhetetlen értelmet tulajdonítanak. Ez az oka annak, hogy a jogalkotó úgy alkotja meg a jogszabályokat, hogy azt a címzett jogalanyok tömege az általános közfelfogás alapján helyesen érthesse és egyben magatartását ehhez igazíthassa.

A jog lényege a formalizmus, azaz az általános szabályok uralma a konkrét ügyekben feltörő, személyes megfontolások felett. Amennyiben a bíró elszakad a jogszabály szövegében megmutatkozó szilárd nyelvi kritériumoktól, az azonosítható, szokásos nyelvi értelemtől, azonnal utat nyit a saját, személyes értékítéletének, és saját célszerűségi megfontolásainak, a jogbiztonság ellenében. Az ún. jogalkotói hiba, vagy mulasztás javítgatása a jogalkalmazásban olyan ad hoc szabályok elismerését, vagy alkalmazását jelentik, amelyek más, nagyobb, demokratikus legitimációval rendelkező szerv által alkotott szabályokat szorítanak ki. Ez csorbítja a jogalkotás demokratizmusát, és egyben a jogállamiság bizonyos elveit is. A szöveghű értelmezés a jogalkotás és jogalkalmazás demokratikus jellegének biztosítéka. Másrészt szöveghű értelmezéssel a bíró rászoríthatja a jogalkotót, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően módosítsa azokat a jogszabályokat, amelyek nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a bíróságok nem volnának hajlandók a jogszöveget értelmével ellentétesen használni, a jogalkotó a jövőre nézve is rá volna szorítva arra, hogy a jogszabályokat eleve gondosabban szövegezze meg, részletkérdéseket is szabályozzon, vagy koherensebb fogalomrendszert alkalmazzon. Ha a bíróság megtagadja, hogy saját maga konstruáljon jogszabályi célokat a jogszöveg átlépését elősegítendő, a jogalkotó rákényszerül arra, hogy világosan, magában a jogszabályban fogalmazza meg a jogszabály megalkotásának célját. A bíró a legnagyobb biztonsággal akkor hoz helyes döntést, ha a szöveghez ragaszkodik. A jogalkotó jogpolitikai döntése ugyanis sok esetben politikai kompromisszumok eredménye, amelyeket a jogszabály konkrét szövege tükröz. A jogszövegen túllépő, és a jogszabály indoklására, vagy a törvényhozó szándékára hivatkozó bíró szükségképpen alulinformált abban a tekintetben, hogy a kollektív jogalkotás során milyen politikai kompromisszumok köttettek a jogszabály elfogadásakor.

Sajnos, a magyar joggyakorlatban nem megfelelően ismert, de a jogszabályok egy része a nemzetközi szerződések alkalmazásának vannak kifejezett, külön jogszabályban előírt értelmezési szabályai. Nemcsak a Magyarország által elfogadott, törvénybe, vagy más jogszabályba iktatott nemzetközi szerződések alkalmazása kötelező, hanem e szerződések értelmezéséhez is fűződnek jogi kötelezettségek, ami a belső jogszabályoknál nem megszokott. A szerződések jogáról szóló, 1969. évi bécsi egyezmény 31. cikke alapján a nemzetközi szerződések értelmezésének legalapvetőbb szabálya a szöveghű értelmezés. Ettől eltérni csak kivételes esetekben lehet, mely korrekciós szabályokat ugyancsak tartalmazza a szerződés. A bécsi egyezmény értelmezési szabálya a magyar bíróságokra is kötelező.

(Blutman László, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Nemzetközi Jogi és Európa-jogi Tanszék.)

Az EuB ajánlása a fogyasztóvédelemre vonatkozó, adatvédelmi szabályok betartásáról

2011/136/EU ajánlás, megjelent: 2011. március 11.

Az egységes piac hatékony működéséhez a nemzeti végrehajtási hatóságok közötti együttműködés elengedhetetlen és a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat keretei között az egyes hatóságok felkérhetnek más hatóságokat az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok esetleges megszegésének kivizsgálásában jogsegély nyújtására. A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer célja, hogy a végrehajtási hatóságok számára biztonságos és védett környezetben lehetővé tegye a fogyasztóvédelmi jogszabályok esetleges megsértésével kapcsolatos információcserét. A tagállamok közötti, elektronikus úton történő információcserének a személyes adatok védelme tekintetében meg kell felelnie a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: adatvédelmi irányelv), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervezetek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: adatvédelmi rendelet) előírásainak. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke elismeri az adatvédelemhez való jogot. A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszernek biztosítania kell, hogy a Bizottság és a tagállamok között az adatvédelmi szabályok tekintetében megoszló különböző kötelezettségek és felelősségek egyértelműek legyenek, valamint az érintetteket a jogaik érvényesítéséhez tájékoztassák, és könnyen igénybe vehető mechanizmust biztosítsanak számukra. A végrehajtásért felelős tisztviselőket ösztönözni kell arra, hogy lépjenek kapcsolatba az országos adatvédelmi felügyeleti hatóságaikkal, hogy iránymutatást és segítségnyújtást kapjanak az iránymutatásoknak a nemzeti jogszabályok szerint történő legjobb végrehajtásához, illetve, hogy szükség esetén biztosíthassák, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerben a feldolgozási műveletekkel kapcsolatos értesítések és előzetes vizsgálati eljárások nemzeti szinten is végrehajtásra kerüljenek. Az iránymutatások kiegészítik a 2007/76/EK bizottsági határozatot, és figyelembe veszik az adatvédelmi irányelv 29. cikke által létrehozott, a személyesadat- feldolgozás vonatkozásában az egyének védelmével foglalkozó munkacsoport véleményét, valamint az adatvédelmi rendelet 41. cikke által létrehozott európai adatvédelmi biztos (a továbbiakban: európai adatvédelmi biztos) véleményét.

A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet célkitűzése a belső piac egészében javítani a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazását azáltal, hogy létrehozza a nemzeti végrehajtási hatóságok egész Unióra kiterjedő hálózatát, valamint azzal, hogy meghatározza a tagállamok közötti együttműködés feltételeit. Ezen iránymutatások célja, hogy foglalkozzék a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti hatékony és eredményes végrehajtási együttműködés és a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jog közötti egyensúly, valamint a személyes adatok védelme biztosításának központi kérdésével. A személyes adat az adatvédelmi irányelv meghatározása szerint az azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintettre”) vonatkozó bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy társadalmi önazonosságára vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén. Mivel a végrehajtásért felelős nemzeti tisztviselők (ügykezelők), akik a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer felhasználói, nem mindig adatvédelmi szakértők, és esetleg nem minden esetben vannak kellőképpen tudatában a saját nemzeti adatvédelmi jogszabályaik által előírt adatvédelmi követelményeknek, tanácsos a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer felhasználóit olyan iránymutatásokkal ellátni, amelyek az adatvédelem gyakorlati szemszögéből magyarázzák el a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer működését, a rendszerbe beépített biztosíték és a rendszer használatából adódó esetleges kockázatok részletezésével együtt.

Különösen ajánlott a tagállamok adatvédelmi hatóságaival konzultálni annak biztosítása érdekében, hogy az iránymutatások a nemzeti adatvédelmi jogszabályoknak megfeleljenek, illetve, hogy a jogszabályok valóban alátámasszák azokat. A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer felhasználói további segítséget és iránymutatást az alábbi nemzeti adatvédelmi hatóságoktól is kaphatnak annak érdekében, hogy biztosítva legyen az adatvédelemre vonatkozó követelmények betartása. Az említett adatvédelmi hatóságok felsorolása és elérhetősége az alábbi honlapon található:

http://ec.europa.eu/justice_home/fsj/privacy/nationalcomm/#eu

A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer célja, hogy segítse a tagállamokat az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok gyakorlati végrehajtásában. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet 12. cikkének (3) bekezdése hozzáteszi: „A jogsegély iránti megkereséseket, valamint az információkra vonatkozó minden közlést írásban, formanyomtatványon kell megtenni, és azokat a 10. cikkben létrehozott adatbázis útján, elektronikus formában kell továbbítani.” A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet mellékletében felsorolt irányelvek és rendeletek Közösségen belüli jogsértéseire korlátozódva segíti elő az együttműködést és az információcserét. E jogszabályok sokféle témakörrel, mint például tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal, távértékesítéssel, fogyasztói hitellel, szervezett utazási formákkal, tisztességtelen szerződési feltételekkel, időmegosztásos üzemeltetésű ingatlanokkal, elektronikus kereskedelemmel és egyebekkel foglalkoznak. Az uniós adatvédelmi keretrendszer fontos jellemzője a független adatvédelmi hatóságok által felette gyakorolt felügyelet. A polgároknak joguk van e hatóságokhoz panaszukat benyújtani és gyorsan, bíróságon kívül megoldani adatvédelmi ügyeiket. A személyes adatok nemzeti szinten történő feldolgozását a nemzeti adatvédelmi hatóságok, a személyes adatok uniós intézmények általi feldolgozását pedig az európai adatvédelmi biztos felügyeli. Következésképpen a Bizottság az európai adatvédelmi biztos felügyeleti hatásköre, míg a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszer más felhasználói a nemzeti adatvédelmi hatóságok felügyeleti hatásköre alá tartoznak.

A titoktartási és az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos szabályok is vonatkoznak a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerre. A bizalmas kezelési és a szakmai titoktartási szabályok általánosságban vonatkozhatnak az adatokra, míg az adatvédelmi szabályok a személyes adatokra korlátozódnak. Az adatvédelmi irányelv alapján az érintett jogosult tudomást szerezni arról, ha a személyes adatait feldolgozzák. A kezelő feladata, hogy megadja az érintett nevét és címét, a feldolgozás célját, az adatok címzettjeit, illetve minden olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy az adatok tisztességes feldolgozása biztosítva legyen. Adatok kizárólag az alábbi körülmények fennállása esetén dolgozhatók fel: amennyiben ahhoz az érintett hozzájárul, amennyiben az adatfeldolgozás egy szerződés teljesítéséhez vagy a szerződés megkötéséhez szükséges, amennyiben az adatfeldolgozás jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges, amennyiben feldolgozásuk az érintett létfontosságú érdekei védelméhez szükséges, az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre, illetve az adatokról tudomást szerző harmadik félre ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges, az adatfeldolgozás az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogszerű érdekének érvényesítéséhez szükséges.

Tisztességtelen vagy törvénytelen módon nem lehet személyes adatokat gyűjteni vagy feldolgozni, valamint nem lehet azokat a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendeletben meghatározott rendeltetésekkel össze nem egyeztethető célra felhasználni. Ahhoz, hogy a feldolgozás jogszerű legyen, az ügykezelőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a feldolgozási igényt igazoló egyértelmű indokaik legyenek. A feldolgozás meghatározott, egyértelmű és törvényes célból végezhető el, és az adatok további feldolgozása nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon. Erről csak a fogyasztóvédelmi együttműködési rendelet rendelkezhet. A tisztességes feldolgozás biztosításához tájékoztatni kell az érintetteket adataik feldolgozásának céljáról, valamint hozzáférési, helyesbítési és kifogásolási jogaikról.

Az információnak arányosnak, helyesnek, lényegesnek kell lennie, valamint nem haladhatja meg azt a célt, amiért gyűjtötték, illetve tovább feldolgozzák. az adatoknak pontosaknak és, amennyiben szükséges, időszerűeknek kell lenniük; minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a hibás vagy hiányos adatok, tekintettel gyűjtésük vagy további feldolgozásuk céljaira, törlésre vagy helyesbítésre kerüljenek; a személyes adatokat olyan formában kell tárolni, amely megengedi az érintettek azonosítását legfeljebb az adatok gyűjtésének vagy feldolgozásának céljából szükséges ideig. Az ügykezelőknek meg kell vizsgálniuk, hogy az információ, amit feldolgoznak, feltétlenül szükséges-e a megvalósítandó célok érdekében.

A személyes adatokat meghatározott, kifejezett és törvényes célokra kell gyűjteni, nem lehet tovább feldolgozni e célokkal összeegyeztethetetlen módon, valamint az érintettek tudomására kell azokat hozni. Az ügykezelők csak akkor dolgozhatnak fel személyes adatokat, ha annak egyértelmű célja van, például létezik a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet alapján a továbbítást igazoló jogalap.

Az adatvédelmi irányelv szerint az érintetteknek joguk van hozzá, hogy tájékoztassák őket személyes adataik feldolgozásáról; a feldolgozás céljairól; az adatok címzettjeinek kilétéről, valamint, hogy meghatározott jogaik vannak, vagyis a tájékoztatás és a helyesbítés jogáról. Az érintett jogosult a róla feldolgozott valamennyi adathoz hozzáférni. Az érintett jogosult továbbá a hiányos, hibás, vagy az adatvédelmi szabályok be nem tartásával feldolgozás alatt álló adatok helyesbítését, törlését vagy zárolását kérni.

A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet 13. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy a közölt információ csak a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló jogszabályok betartásának biztosítása céljából használható fel. Ajánlott, hogy a végrehajtásért felelős tisztviselők a valamely kölcsönös jogsegély iránti megkeresés vagy riasztás során kapott információkat csak az ahhoz a konkrét ügyhöz kapcsolódó célokra használják fel az adatvédelemre vonatkozó jogszabályi kötelezettségeknek való szigorú megfelelés mellett, és előzetesen értékeljék a feldolgozás szükségességét azon vizsgálatok esetében, amelyek szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. Az adatok továbbítása során a végrehajtásért felelős tisztviselők eseti alapon értékelik, hogy kik legyenek a feldolgozandó információ címzettjei. Ajánlott, hogy az információt szolgáltató illetékes hatóság is hozzájáruljon a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerben tárolt adatok pontosságának biztosításához.

Egy átfogó adatvédelmi nyilatkozat közzététele a weblapokon gyakorlatias módja az érintettek jogaikról való tájékoztatásának. Ajánlott, hogy az egyes illetékes hatóságok a weblapjaikon internetes adatvédelmi nyilatkozatot tegyenek közzé. Minden egyes adatvédelmi nyilatkozatnak összhangban kell lennie az adatvédelmi irányelv által megállapított tájékoztatási kötelezettséggel, tartalmaznia kell egy linket a Bizottság adatvédelmi nyilatkozatot tartalmazó weboldalára, és további részleteket kell közölnie, beleértve a kérdéses illetékes hatóság kapcsolattartási adatait, valamint a hozzáférési vagy tájékozódási jog bármilyen nemzeti korlátozását is. Minden érintett adatkezelő felelős az adatvédelmi nyilatkozatok közzétételének biztosításáért.

Az érintett kérheti a személyes adataihoz való hozzáférést, azok helyesbítését, illetve törlését egynél több forrásból. Bár minden egyes illetékes hatóság, mivel ő az adatfeldolgozó, felelős a saját adatfeldolgozási műveleteiért, a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos megkeresésekre tett válaszlépéseket össze kellene hangolni. Ilyen esetekben ajánlott, hogy az illetékes hatóságok tájékoztassák a többi érintett illetékes hatóságot a megkeresés beérkezéséről. Ha egy illetékes hatóság úgy véli, hogy egy kérelem megadása hatással lehet más illetékes hatóságok által folytatott vizsgálatokra vagy végrehajtási eljárásokra, az előbbinek ki kell kérnie az utóbbiak véleményét, mielőtt megadná a kérelmet. Az érintett a Bizottsághoz is fordulhat kérelmével. A Bizottság csak olyan adatok iránti kérelmet teljesíthet, amelyekhez hozzáféréssel bír. A Bizottságnak egy kérelem átvételekor konzultálnia kell azzal az illetékes hatósággal, amely az információt szolgáltatta. Ha nem emelnek kifogást vagy az illetékes hatóság ésszerű időn belül nem válaszol, a Bizottság az adatvédelmi rendelet alapján dönthet a kérelem teljesítéséről. A Bizottságnak azon illetékes hatóságok véleményét is ki kell kérnie, amelyek vizsgálati vagy végrehajtási tevékenységeit a kérelem teljesítése által esetleg veszélyezteti. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy segítené-e az információcserét, ha a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerbe további technikai megoldásokat építenének be.

A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2007/76/EK végrehajtási határozat a cégvezetők nevének bevitelét lehetővé tevő adatmezők létrehozásáról rendelkezik a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerben. A végrehajtásért felelős tisztviselőknek fel kell mérniük, hogy az ilyen típusú személyes adat megadása szükséges-e az ügy megoldásához. A fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerbe történő minden egyes információfeltöltés, illetve egy riasztás vagy kölcsönös jogsegély iránti megkeresés másik illetékes hatóságnak történő elküldése előtt minden esetben értékelni kell, hogy szükséges-e egy vállalat igazgatójának a nevét a kijelölt adatmezőben megadni.

A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2007/76/EK végrehajtási határozat előírja, hogy az információkat, végrehajtás iránti megkereséseket vagy riasztásokat feltöltő illetékes hatóságoknak jelezniük kell, hogy az információkat bizalmasan kell-e kezelni. Ezt eseti alapon kell mérlegelni. Hasonlóképpen, a megkeresett hatóságnak az információk kiszolgáltatásakor jeleznie kell, hogy az információkat bizalmasan kell-e kezelni.

Az 5 éves megőrzési idő célja, hogy elősegítse a Közösségen belüli jogsértések kezelésében a fogyasztói érdekeket védő jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok között az együttműködést, valamint hozzájáruljon a belső piac zökkenőmentes működéséhez, a fogyasztói érdekeket védő jogszabályok alkalmazásának minőségéhez és következetességéhez, a fogyasztói gazdasági érdekek védelmének ellenőrzéséhez, továbbá a végrehajtás színvonalának és következetességének javításához. A megőrzési idő alatt az ügyben elsőként eljárt illetékes hatóságnál dolgozó, engedéllyel rendelkező végrehajtásért felelős tisztviselő beletekinthet az ügy irataiba, ha az ügyhöz esetlegesen kapcsolódó ismételt jogsértés megállapításához ez szükséges, amely egy jobb, hatékonyabb végrehajtást tesz lehetővé.

A jogsértés alapos gyanúját a nemzeti jog alapján kell értelmezni. Ajánlott azonban, hogy a jogsértés gyanúját csak akkor vegyék fel a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerbe, ha van némi bizonyíték, ami alátámasztja, hogy az ügyben jogsértés történt vagy történhetett. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet úgy rendelkezik, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet alapján közölt információkat a tagállamok kétoldalú jogsegélyegyezmény alapján egy harmadik ország hatóságának is átadhatják, amennyiben ehhez az információt eredetileg közlő illetékes hatóság is hozzájárul, és az adatvédelmi rendelkezéseket betartják. Ajánljuk, hogy amíg az Európai Unió nem köt nemzetközi megállapodást a kölcsönös jogsegélyekre vonatkozó együttműködési szabályokról, a harmadik országokkal kötött kétoldalú jogsegélyegyezmények rendelkezzenek megfelelő adatvédelmi biztosítékokról, és az egyezményeket az előzetes ellenőrzés elvégzése érdekében a vonatkozó adatvédelmi felügyelőhatóságnak jelentsék be, hacsak a Bizottság meg nem vizsgálta és meg nem állapította, hogy a harmadik ország az adatvédelmi irányelv 25. cikkében foglaltak szerinti megfelelő szintű védelmet biztosít az Unióból érkező személyes adatok számára.

Kielégítési sorrend több záloghitelező esetén

Ugyanazon a dolgon több zálogjog is alapítható, de az ilyen többszörös elzálogosítás csak jelzálog (hypotheca, puszta megegyezéssel létesített zálogjog) esetén lehetséges, mert a kézizálognál (pignus) a birtokátadás kizárja, hogy újabb zálogjogot lehessen létesíteni az adott tárgyon.

Különböző személyek zálogosítása: a dolgot különböző személyek zálogosították el (pl.: a civiljogi tulajdonos és az, aki elbirtoklófélben van), különböző személyek engedélyeznek zálogjogot a dolgon. A kielégítés szempontjából az actio Publiciana elvei érvényesülnek:aki erősebb jogelődtől szerzett, annak van elsőbbsége. Azonos jogú jogelődöktől való szerzés esetén a birtokló helyzete az erősebb. Azonos zálogadós többszöri zálogalapítása: azonos zálogadós alapít egyszerre vagy egymást követően több zálogjogot ugyanarra a dologra. Ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, a több záloghitelező követelése arányában kap kielégítést. Ha a zálogjogok egy időben (azonos napon), de különböző ügylettel keletkeztek, a birtokló záloghitelező érvényesül előnyben. Ha több záloghitelező különböző időben (egymást követően) szerezte a zálogjogokat, akkor általában a qui prior est tempore, potior est iure elv érvényesül. Bizonyos esetek keletkezési időre tekintet nélkül minden zálogjogot megelőznek. Ezen eseteknél az előbbi elvek nem érvényesülnek, pl.: ha valaki egy már elzálogosított hajó vagy ház javítására nyújtott kölcsönt.

Több zálogjog esetén csak az első helyen lévő záloghitelező rendelkezhetett a zálogtárggyal, ő határozhatott az eladás ideje és módja felől. Az eladás megszünteti a többi zálogjogot, így a vevő a dolgon zálogtehertől mentes tulajdont szerez. A hátrább álló záloghitelezőknek annyi joguk maradt, hogy az őket megelőző hitelezők követeléseinek kielégítése után megkaphatták az eladási ár esetleg fennmaradó részét. A záloghitelezők felajánlhatják az előttük álló hitelezők követeléseinek teljes (pénzbeli) kielégítését. Ezt az előttük álló hitelező köteles elfogadni. Ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető hitelező megszerzi a kielégített hitelező helyét.  Ily módon a fizető hitelező kezébe kerül a zálogtárgy feletti rendelkezési jog, így ezen túl ő határozza meg, hogy mikor és hogyan kerüljön eladásra a dolog. Az összes követelés kielégítése után fennmaradó esetleges vételárfölösleget a hitelező ilyenkor is köteles kiadni a zálogadósnak.

A kezesség

A kezesség a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét, a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén. Személyi jellegű, kötelmi jogi (in personam) biztosíték.  Járulékos kötelem (obligatio accessoria), a főkötelem (obligatio principalis) teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a főadós (debitor/reus principalis) nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a főadósi kötelem megvalósítására. A kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi biztosítékkal növeli a hitelező követelésének fedezetét. A kezesség mindig járulékos kötelem (a főkötelem járuléka, accessio-ja), ebből következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós (kevesebbre viszont igen). Ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes automatikusan szabadul (ipso iure liberatio). A főadóst megillető exceptio-kra a kezes is hivatkozhat. A kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására szolgálhat. A kezesség nem személyhez tapadó kötelem, így időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire.

A hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig. Bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek között. Az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen).

A késedelem és jogkövetkezményei

A teljesítési határidő megjelölhető naptári nappal, több hónapból, napból álló időszakkal vagy valamilyen eseményhez kötve is. A teljesítés elmaradásának jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani. A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél, vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak; ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. Ha a felek a határidőt meghosszabbítják, az új határidőt kétség esetén az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani. A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

A kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint tartozik eljárni. Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti, ingyenes szerződés esetében a jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja. A kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. Ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. Az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást – biztosíték hiányában – megtagadhatja, ha a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával időközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart; a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van; a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn. A szolgáltatás megtagadására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha a biztosíték nyújtására megfelelő határidőt szabott, és az eredménytelenül telt el. Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a felelős őrzés szabályai irányadók.

Az ellenszolgáltatás – kivéve, ha a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg – a szolgáltatás teljesítésekor (átadáskor) válik esedékessé. Számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja.

Szerződésszegés minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait. Objektív szerződésszegés az a körülmény, állapot, amely szerződésbe ütközik, tekintet nélkül arra, hogy a felek mennyiben működtek közre ennek előidézésében. Szankciói: a teljesítés kikényszerítésére, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékegyensúlyának biztosítására vagy a jogviszony megszüntetésére irányulnak. Szubjektív a szerződésszegés, ha az valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza. Leggyakoribb formájuk a kártérítés, de megjelenhet veszélyviselési többlet formájában is, azaz a szerződésszegő fél felel minden olyan kárért, ami egyébként nem következett volna be. A szerződésszegések fajtái (a felsorolás nem kimerítő, csupán a legfontosabb eseteket tartalmazza): kötelezett késedelme, jogosult késedelme, hibás teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, a teljesítés megtagadása. A szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni.  A szerződésszegésért való felelősséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése, vagy egyéb előny kiegyenlíti. Ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta.

Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetében a szerződésszegés következményei csak erre a részre következnek be. A jogosult azonban a szerződésszegésből eredő jogait az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ha bizonyítja, hogy a további teljesítés a szerződésszegés következtében már nem áll érdekében. Ha a szerződésszegés oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozik, következményei az egész szerződésre beállnak.

A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye. A szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, ha a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben az állami költségvetésből történik. A jogosult az igény érvényesítésétől – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – eltekinthet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért a kötelezett nem felel, vagy ha a szerződésszegés a nemzetgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen. Ha a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, és a jogosult e kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget, a pénzkövetelésre (kártérítés, kötbér, árleszállítás) irányuló igényt a kifizetéseket a költségvetésből teljesítő pénzintézet az állam javára érvényesítheti. (A pénzintézet a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdésében meghatározott jogait bármelyik szerződő féllel szemben érvényesítheti. Ha a jogosult a Ptk. 318. §-nak (2) bekezdése szerint fennálló igényérvényesítési kötelezettségét elmulasztja, a pénzintézetnek a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdésén alapuló joga érvényesítési határidejével kapcsolatban a Ptk. 326. §-nak (2) bekezdését kell alkalmazni. Ha a jogosult által indított per szünetelés folytán megszűnik, vagy a keresettől való elállás miatt, illetőleg közös kérelemre a bíróság azt megszünteti, a pénzintézet a Ptk. 318. §-nak (3) bekezdése értelmében a szerződésszegésen alapuló igényt az állam javára érvényesítheti.)

A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt. Más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti. A szerződés teljesítésére irányuló perben a bírói gyakorlat felszólítással egyenértékűnek tekinti a keresetlevél (illetve fizetési meghagyás) kézbesítését is. Ennek megfelelően a fél akkor esik csak késedelembe, amikor e peres (vagy nem peres) eljárást is megindító iratot átvette és nem teljesített. Nem következik be késedelem, ha a felek a lejárat előtt határidő-hosszabbításban állapodnak meg, és az új határidő még nem járt le, ha a jogosult késedelemben van. Megszűnik a késdelem, ha a kötelezett szerződésszerűen teljesít, vagy a szerződésszerű teljesítést felajánlja, és ezzel az elfogadási kézséget nem mutató jogosultat késedelembe ejti, lejárat után teljesítésre halasztást kap a jogosulttól, a kötelezett a teljesítést utólag végleg megtagadja.

A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. Pénztartozás után kamat jár. Az érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. Érdekmúlásra a fél nemcsak a dolog vagy az egyéb szolgáltatás késedelme, de az azért járó fizetség (az ellenszolgáltatás) teljesítési határidejének elmulasztása esetében is hivatkozhat.  Olyankor azonban, amikor a fél a saját szolgáltatását már teljesítette, érdekmúlás általában nem áll fenn. Ilyenkor inkább a kamatfizetés tekinthető megfelelő késedelmi szankciónak. Azt, hogy az elállás érdekmúlásban megmutatkozó törvényi feltétele fennáll a jogosultnak kell bizonyítania. Az érdekmúlás megállapításához szükséges feltételek meglétét a szerződés sajátosságait figyelembe véve, objektív ismérvek alapján lehet csak vizsgálni. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban –és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

A késedelem akkor vezethet csak elálláshoz a jogosult bizonyítja, hogy a szolgáltatás többé nem áll érdekében (érdekmúlás); ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni; ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. Az objektív késedelem harmadik jogkövetkezménye az, hogy a pénztartozás után kamat jár, mégpedig akkor is, ha a tartozás eredetileg kamatmentes volt.

Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Fizetésnek minősül minden olyan jogcselekmény, amely a tartozás megszűnését vagy csökkenését eredményezi. A pénztartozást akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a pénz eljut a jogosulthoz. A teljesítés megvalósulhat azzal, hogy a pénztartozás kötelezettje a pénzt közvetlenül átadja a jogosultnak, de a pénztartozás teljesítésének minősül a bankszámlák közötti elszámolás is. A jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása – jogszabály engedélye hiányában – semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki. Ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. Pénztartozások teljesítéséhez kamat kapcsolódhat, magánszemélyek egymás közötti szerződéses kapcsolataiban csak külön kikötés esetén, egyéb szerződéses kapcsolatokban főszabályként.

A kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz – megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti. Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező mértékű kamatot köteles megfizetni.  A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti. A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát. A késedelmi kamat a hitelezőt a Ptk. 301. §-a szerint akkor is megilleti, ha a bíróság határozata az adóst annak fizetésére kifejezetten nem kötelezi. A bíróság határozatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot tehát – a hitelező kérelmére – akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet erről nem rendelkezik.

Kárkamatot kell fizetni a kártérítés vagy a kártalanítás összege után. Mértékére a késedelmi kamatra vonatkozó szabályok alkalmazandók.

Egyenértéki kamatot akkor kell fizetni, amikor hiányzik a pénzhasználat ingyenességének jogcíme. Funkciója, hogy az indokolatlan vagyoneltolódás teljes körű helyreállítását járulékos jelleggel biztosítsa.

Elállási jog gyakorlása esetén a szerződés felbontása időpontjától jár a kamat, amikortól a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Időszakonként visszatérően teljesített szolgáltatások esetén (a részletben történt teljesítést is ideértve) a bírói gyakorlat alapján az első elmulasztott teljesítés napjától a bírósági határozat napjáig terjedő időtartam felére eső naptári naptól köteles a késedelmi kamatot fizetni. Érvénytelen szerződés esetében olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen ügyletet meg sem kötik. Tehát a pénzt szolgáltató félnek vissza kell kapnia az általa szolgáltatott összeget a kifizetéstől számított kamatával együtt. A kamat azért jár, mert az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése már a teljesítés időpontjától esedékessé válik, tehát a visszaadásra köteles fél ettől kezdve késedelemben van. Hibás teljesítés esetén a kötelezett a megjelölt lejárat napjától kezdve van késedelemben, így kamatfizetésre ettől az időponttól köteles.

A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna. A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát. A kártérítési igény egyéb szankciókkal együtt is érvényesíthető. A kártérítés mértéke tekintetében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Figyelembe kell venni a kármegosztásra vonatkozó rendelkezéseket is. A kártérítés mellett a szubjektív szankciók közé sorolható a kárveszélyviselés és a kötbér is.

A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el; elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon; a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza. Az ellenszolgáltatás – kivéve, ha a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg – a szolgáltatás teljesítésekor (átadáskor) válik esedékessé. Számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja. A jogosult – függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni; éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna; késedelme idejére kamatot nem követelhet. Mindezek mellett továbbra is köteles lesz a szerződésszerű magatartásra, a kötelezettet pedig megilleti az a jog, hogy – ha a szolgáltatás tárgya erre alkalmas – bírói letéttel teljesítsen.

A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.